Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. május 4 (207. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
1948 DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! “Hírünk a világban” - igen, a hírünkről szeretnék bes zélni, arról a hírről, amelyet Magyarország alakított ki az utóbbi hetek és hónapok eseményei kapcsán a nagyvilágban. E hír többek között arról szól, hogy ma újra Magyarországon jelen van a félelem. Újra többen félnek ebben az országban, félnek a hazánkban azért, mert kisebbségi hovatartozásuk miatt úgy gondolják, származásuk, bőrszínük, vallásuk, meggyőződésük miatt (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) félniük kell, félniük kell azért, mert drámai eseményeket tudhatunk magunk mögött az elmúlt hetekbe n, hónapokban. 2008. november 3án Nagycsécsen Nagy József és Nagy Tiborné halt meg, 2009. február 23án Tatárszentgyörgyön Csorba Róbert és ifjabb Csorba Róbert, majd 2009. április 22én Tiszalökön Kóka Jenő. Ők az az öt halálos áldozat, akiknek az elmúlt hónapokban kellett meghalniuk Magyarországon. Mindannyian magyar állampolgárok voltak, akiket saját hazájukban a bőrszínük miatt ért a halál. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma, ami kialakult Magyarországon, mindannyiunkat, minden jóérzésű magyar polgárt szégy enérzettel kell hogy eltöltsön, szégyenérzettel, hogy embereknek félniük kell ebben az országban, embereknek meg kell halniuk azért, mert olyan a származásuk, amilyen: roma származásúak. Ma már tudjuk a rendőrség jelentéseiből, hogy valószínű, hogy vadászn ak ezekre az emberekre, valószínű, hogy egy gyilkosságsorozattal állunk szemben, egy olyan gyilkosságsorozattal, amelynek nem lehet más az indítóoka, mint a származás és a bőrszín. Most, amikor ebben a Házban is az elmúlt hetekben, hónapokban többször besz éltünk arról, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor elindult a rendszerváltás, milyen elképzeléseink voltak, nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy szóvá tegyük, hogy húsz évvel ezelőtt, amikor a demokratikus intézményrendszerért, a magyar alkotmányért harc oltunk, akkor nem gondoltuk volna, hogy két évtized múlva itt, ebben a Házban arról kell beszélnünk, hogy Magyarországon embereknek kell meghalniuk a származásuk miatt. (14.10) Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak mi látjuk ezt, mi érezzük, hanem természetes en Magyarországról kialakul egy kép is a világsajtóban. A The New York Times első oldalán hozott cikket Magyarországról. Örülni szoktunk ennek, természetesen, ha jó hírről van szó, de most a halálos áldozatokról beszéltek. Azt írja az amerikai lap, feltesz i a kérdést, kik a gyilkosai annak az öt magyar állampolgárnak, akiknek roma származásuk miatt kellett meghalniuk. Az újság felhívja a figyelmet arra is, hogy a feszültség elterjedésének fontos okozója a Magyar Gárda és egy szélsőséges párt, a Jobbik erősö dése. Az angol The Sunday Times szerint a tatárszentgyörgyi brutális kettős gyilkosság olyan félelmeket szít, hogy jobboldali gyűlölethadjárat folyik a magyarroma kisebbség ellen. A német Süddeutsche Zeitung arról ír, hogy a romák és a magyar etnikum közö tti viszony egyre rosszabb, aminek csak novemberben négy halálos áldozat a szomorú bizonyítéka. Az osztrák Wiener Zeitung pedig a magyarországi helyzet kapcsán megjegyzi, hogy a közhangulat a romák ellen fordult hazánkban. Ez a kép, amivel szembe kell nézn ünk - ezt írják Magyarországról. Mit lehet tenni, tisztelt képviselőtársaim? Mi a dolgunk e téren? Természetesen van dolga a rendőrségnek, van dolga az ügyészségnek és a bíróságoknak. E három szervezetnek végre összehangoltan, határozottan és eredményesen kell fellépni a bűnözőkkel szemben; azokkal szemben, akik félelmet keltenek, azokkal szemben, akik gyilkosok, hiszen itt gyilkosokról van szó. De ezen túlmenően, hogy az ezzel foglalkozó szervezetektől a határozott fellépést kívánjuk, van politikai tenniva lónk is. Politikai tennivalónk többek között az nekünk, demokratikus meggyőződésű politikai pártoknak, hogy el kell határolódnunk a szélsőséges politikai szervezetektől. Nem lehet együttműködni olyan pártokkal, amelyek arról beszélnek képviselőik útján, ho gy az országban cigánybűnözés van. Nem lehet együttműködni olyan pártokkal, amelyeknek a képviselői arról szólnak, hogy a cigánybűnözés biológiai fegyver a cionizmus kezében; vagy arról szólnak, hogy
