Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 28 (206. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP):
1907 Tehát azt kell mondjam önöknek, kedves képviselőtársaim, hogy amikor kézbe kapták a módosító indítványokat, akkor ha belelapoztak volna, láthatták volna, hogy nincs benne a világon semmi újdonság ahhoz képest, amit már hetek óta hallunk, legfeljebb ha van, akkor az is pozitív irányú, az előbb képviselőtársnőm által említett nyugdíjprémiu m kérdése. Hogy miért is volt szükséges tegnap délután összeülnünk, miért is kíséreltük meg, hogy átlapozzák önök az önök előtt fekvő anyagot, amiből már a rutinjukból is következően pontosan tudták volna, hogy elkezdődhet a vita a bizottságon? Mert ugyebá r nem a bizottság idejét korlátoztuk, hanem azt a kis időt beszéltük meg, hogy tessék megnézni, hogy mi is van az asztalon, és ahogy ismerem a bizottság tisztelt tagjait, mérhetetlen rutinjukat és jártasságukat ebben a kérdésben, azt reméltem, hogy hosszú részletes vitában tudunk majd a részletekről szót ejteni. Miért? Mert ha ezt nem lépjük meg, tisztelt képviselőtársaim, akkor ma itt nem tudtunk volna vitázni erről a kérdésről. És én azt nagyon reméltem, hogy lesz módunk arra, hogy ezeket a nagyon fajsúly os kérdéseket itt az Országházban időkorlát nélkül, a nyilvánosság előtt lefolytathatjuk. De örömmel veszem, hogy így is tényleg áttanulmányozták a megfelelő lépéseket, és a részletekről is tudtunk szót váltani. Most hadd térjek rá nagyon röviden a lényegé re ennek a módosító csomagnak. Mi ez? Hát nem egy nyugdíjreform, és nem egy olyan intézkedési csomag, amire azt mondjuk, hogy kérem, ilyen jó nyugdíjrendszert, míg világ a világ, soha senki nem alkotott. Nem, ez csak és kizárólag arról szól, hogy meg kell tartanunk ezt a nyugdíjrendszert, és meg kell tartanunk azt a lehetőséget, hogy nemcsak az kap nyugdíjat, aki ma nyugdíjban van - még akkor is, ha a legnagyobb sajnálatunkra és fájdalmunkra ezt a 13.at nem tudjuk tovább fizetni, nem tudja a költségvetés t ovább fizetni , hanem gondolni kell azokra a társainkra is - és innentől máris nem 3 millió embert érint ez a kérdés , akik majd most fognak nyugdíjba menni, a jövő hónapban, a jövő évben, két év múlva. Tehát ami előttünk van, az pontosan ennek a rendsze rnek a biztosítását kell hogy szolgálja, még akkor is, ha nemszeretem intézkedésekkel van tele. Mert ejtsünk azért arról is szót, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha azt mondjuk, hogy korcentrum, akkor mit is jelent ez. Ma Magyarországon a nyugdíjkorhatár e gységesen 62 év a nők és a férfiak számára. De önök tudják a legpontosabban, hogy ma Magyarországon 58,5 év az úgynevezett nyugdíjkorcentrum, tehát ekkor mennek el az emberek nyugdíjba, és nem dolgozzák ki a 62. életévükig - természetesen tisztelet a kivét elnek. Ezért aztán, amikor arról beszélünk, hogy meg kell tartani a nyugdíj kifizethetőségének lehetőségét, akkor sajnos arról is intézkedni kell, hogy vajon milyen módszerekkel lehet ezt a korcentrumot egy kicsit megemelni, és bizony ennek egyik lehetőség e a nyugdíjba vonulás korhatárának emelése. Annak a részleteiről, hogy milyen tempóban, hogy gyorsabban, hogy lassabban, hogy mennyit, hogy kiket érint, ez a részletes vita tárgya, erről lehet aztán részletekben beszélni. Nagyon jól tudják azt is, kedves k épviselőtársaim - sőt azt hiszem, hogy azok is, akik általában figyelemmel kísérik a mi munkánkat , hogy zajlik egy nagyon fontos program éppen a nyugdíjrendszerünk átalakítása, jobbá, jóvá tétele tárgyában. Ez a nyugdíjpolitikai kerekasztal, ahol nagyon neves szakemberek dolgoznak azon, hogy letehessék a politika asztalára azokat a lehetőségeket - amelyekből aztán majd a politika kell válasszon , amire azt mondhatjuk, hogy kérem, a nyugdíjrendszerünk még 2050ben is fenntartható lehet, sőt tovább is. (1 6.00) Ezek a döntések előttünk vannak, ezeket a döntéseket viszont felelősséggel csak akkor fogjuk tudni meghozni, ha nem omlik össze a nyugdíjrendszer. Itt és most a felelősségünk az - bármennyire fájdalmas mindannyiunk számára , hogy meg kell tartanunk ezt a nyugdíjrendszert, hiszen ahogy kedves képviselőtársnőm említette, a legneuralgikusabb korosztály ez a bizonyos Ratkógyerekek korosztálya, szabad magam is ehhez sorolni. Mi annyian vagyunk, hogy ha mi egyszerre rászakadunk erre a nyugdíjrendszerre, b izony ez nem lesz könnyű kérdés. Tehát ezeket a problémákat nekünk felelősen kell tudni megoldani.
