Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 28 (206. szám) - A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH ZSOLT, a Fidesz - Veszprém megye, 6 vk. - képviselőcsoportja részéről:
1878 A kormány képviselői szerint ennek az új elképzelésnek az lenne az egyik legfontosabb követelménye, hogy a bürokratikus rendet valamilyen formá ban csökkentse, a nagyon hosszú eljárási folyamatot rövidebbé tegye, és a felszámolási eljárások helyett inkább a csődeljárások eredményességét növeljük a következő időszakban. Nos, úgy látom, mindamellett, hogy nagyon sok pozitív elképzelés van a törvényj avaslatban a bürokrácia leépítése, az eljárási határidők csökkentése és magának az eljárás folyamatának csökkentése érdekében, azért ez nem valósulhat meg ebben a formában, ahogy jelen pillanatban a törvényjavaslatban szerepel. (13.20) Ennek megfelelően sz eretnénk néhány elképzelést módosító indítványként benyújtani, és remélem, hogy támogatni fogják ezeket az elképzeléseket. A másik kritikai megjegyzésünk az, hogy túlzottan uniformizál az új elképzelés is, elsősorban a csődeljárás tekintetében. Itt is elha ngzott, és ezzel mindenki egyetért, hogy a jelenlegi gazdasági környezet, illetve a következő időszak passzív gazdasági környezete, a források és a gazdasági aktivitás csökkenése mindmind ahhoz vezethet, hogy jó néhány cég kerül vagy kerülhet csőd közeli helyzetbe. Ennek megfelelően a mi meglátásunk szerint alapvető különbségeket kellene tenni az eljárás folyamatában. Ilyen alapvető különbség vagy elágazás kellene legyen a tekintetben, hogy tegyünk különbséget a csődbe ment vállalkozások között. Válasszuk el azt a folyamatot, amikor valamely vállalkozás csalárd módon, csalás következtében, helytelen gazdasági magatartások használata miatt kerül csőd közeli helyzetbe, valamint válasszuk el azokat a vállalkozásokat, amelyek a jelenlegi passzív gazdasági körny ezet, a tőkehiány, a források csökkenése, az egyébként helyesen megválasztott gazdasági cél vagy elképzelés megléte mellett tapasztalatlanság vagy más önhibáján kívül eső esemény miatt kerülnek ilyen helyzetbe. Ez leginkább a tekintetben figyelhető meg, ho gy nagyon tudjuk támogatni a csődmoratórium eszközének bevezetését, de egy csalárd módon csődbe ment vállalkozásnak egy nap moratóriumot sem adnánk, míg a másik esetben üdvözölni lehet, hogy ha valóban jó volt a gazdasági elképzelés, csak éppen nem mérte f el megfelelően a helyzetét, de bármely eszközök használatával lenne lehetőség arra, hogy talpra tudjuk állítani a vállalkozást, akkor számukra ez kivételesen előnyös helyzet a korábbi időszakhoz képest. Itt látom én az alapvető különbséget, és mindenképpen törekednünk kell arra, hogy e kettő között valamilyen különbséget tegyünk. A másik dolog, amit nem látok a jelenlegi törvényjavaslatban, hogy nem tesz különbséget a kis- és középvállalkozások, illetve a tőkeerős nagyvállalatok csőd közeli helyzeté nek rendezése esetében. Óriási különbség van a kettő helyzetét tekintve, az induláskor is az volt, és a csőd közeli helyzetben is az van, de az lehet a jövőben is, hogy milyen eszközök alkalmasak annak a célnak az elérésére, hogy a csődeljárás hatékony meg valósítása esetén csökkenteni tudjuk a felszámolási eljárások számát, illetve tudunk arra törekedni, hogy továbbra is megmaradjanak azok a munkahelyek, amelyek ezeket a vállalkozásokat jellemzik. Ilyen alapvető különbség kell legyen a második esély megvaló sítása tekintetében. Bizonyára önök is tudják és mindenki tudja, hogy az Európai Unió bizottságai 2008ban már foglalkoztak az egyes európai uniós országok csődeljárásra vonatkozó szabályainak a felülvizsgálatával, illetve a koncepcióváltással. Itt is elha ngzott, hogy jelen pillanatban szerte Európában - de szerintem Magyarországon is - egy téves fogalmi tartalom van a csődeljárás fogalmával kapcsolatban. A csődeljárás jelen pillanatban a káoszt, a krízist, a visszaélő magatartást jellemzi, csupa negatív üz enete van, holott ha valóban nem csalárd módon történt magatartás miatt kerültek ilyen helyzetbe, akkor annak lehetne még pozitív üzenete is. Ha elképzeléseket teszünk a tekintetben, hogy a második esély megvalósuljon az önhibáján kívül ilyen helyzetbe ker ült vállalkozások esetében, akkor ezt alapvetően a jogszabályi környezet megteremtésével is meg kell valósítanunk. Még egy dolog a kapcsolódó törvényekkel kapcsolatban. Azt hiszem, azokkal, amelyek jelen pillanatban a beadott törvényjavaslathoz benyújtott módosítások kapcsán jelennek meg, maximálisan
