Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 21 (204. szám) - A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1700 lenne a legsúlyosabb válságkezelő lépés a kormány részéről, de még egyszer mondom: negyvenezres nagyságrendű személyt és ezen keresztül családot fog, azt gondolom, érzékenyen érinteni a családi pótlék elvesztése. (18.40) De szerintem ugyanígy az álta lános vita keretében kellene beszélnünk arról, és egy komoly vitát lefolytatni azzal kapcsolatban, hogy indokolte, gazdaságose, szakmailag alátámasztható lépése a gyes időtartamának három évről két évre történő csökkentése. Nagyon súlyos kérdésnek tarto m, ráadásul olyannak, amiből megtakarítás nem lesz, és nemcsak azért, mert - mint ahogy már többen utaltak rá - nem lehet ilyen döntéseket rövid határidővel bejelenteni, ezeket a típusú döntéseket a gyerek születése előtt, egy következő gyerek születése el őtt minimum kilenc hónappal ismernie kell a gyermeket vállaló szülőknek, anyáknak, hogy kalkulálni tudjanak. Következésképp ezekből a típusú intézkedésekből sem idén, sem jövőre megtakarítás egy forint sem lesz. De én azt vélelmezem, hogy később sem, mert tipikusan gyest azok a fiatal kismamák vesznek igénybe, akik szülés előtt nem dolgoztak, nem volt munkahelyük, mert ha munkahelyük lett volna akár minimálbéren, akkor már érdemesebb lett volna számukra a gyedet igénybe venni. Tehát olyan kismamákról van sz ó, akik nem találtak munkahelyet a munkaerőpiacon. Ha kisgyerek mellett elkezdenek a munkaerőpiacon körülnézni és munkát keresni, ebben a ráadásul dekonjunkturális időszakban pláne nem valószínű, hogy találnak, következésképp ők majd megjelennek a munkanél külipiacon, majd regisztráltatják magukat munkanélkülinek, majd jelentkeznek rendszeres szociális segélyért. De feltéve, de meg nem engedve, hogy mégiscsak találnak maguknak munkát, és hangsúlyozom, hogy nagyon sokan közülük olyan térségben élnek, ahol az átlagosnál is magasabb a munkanélküliség, akkor viszont keletkezik a következő feladat: elhelyezni a munkaidejére a gyermeket bölcsődébe, amiből így is hiány van, tehát bölcsődei férőhelybővítésben kell gondolkodnia a kormánynak. És a bölcsődékhez kapcsol ódik egy olyan normatíva, amit adóforintokból fizetünk. Én kiszámoltam, hogy mondjuk, 2 millió 800 ezer forintos jövedelem termeli ki azt a volumenű személyi jövedelemadót, ami egy bölcsődei férőhely normatívája. Tehát ha itt elkezdünk számolni, akkor egyá ltalán nem biztos, hogy egy kormánynak ésszerű dolog itt és most, ebben a gazdasági helyzetben, amikor nincsenek munkahelyek, és nem azért nem mennek a kismamák dolgozni, mert annyira jó dolog 28 ezer forintért gyesen otthon lenni, szóval hogy indokolte e bben a helyzetben ezzel a szűkítéssel foglalkozni. És sorolhatnám még a kérdéseket, amik nem szerepelnek most ebben a javaslatban, pedig a törvénymódosítás részei lesznek, akár a családi pótlék befagyasztásának a kérdése. Hiszen a hatályos törvény, a csalá dok támogatásáról szóló ’98. évi LXXXIV. törvény nemcsak az összegeket sorolja föl pontról pontra, hogy különböző családtípusokban hány forint a családi pótlék összege, hanem a 11. § egyik bekezdése, a (4) bekezdése azt is megfogalmazza, hogy a családi pót lék összegének emeléséről az Országgyűlés évente legalább egy alkalommal dönt. Hosszú időn keresztül szerettük volna beleírni a joganyagba, hogy a családi pótlék is az inflációt követően emelkedik évről évre, nem sikerült megcsinálni, de egy ilyen utalás v an a jelenlegi joganyagban. És kérdés számomra, és megérne egy hosszú vitát, általános vitát a plenáris ülésen, vajon aze a jó megoldás ebben a helyzetben, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy a különböző összetételű családok, a különböző jövedelemmel rendelk ező családok számára fűnyíróelvszerűen egyszerűen befagyasztjuk ezt az ellátást, vagy inkább alkossunk egy olyan jogszabályt, amely figyelembe veszi a családok differenciált jövedelmi helyzetét, amelyik elmozdul abba az irányba, hogy a szegényebb családokn ak nagyobb szüksége van a támogatásra, és fordítva, a leggazdagabbak talán le is mondhatnának erről. Tisztelt Képviselőtársaim! Most már, mivel nagyon telik az idő, szeretnék azokról a kérdésekről is beszélni, amik benne vannak magában az előterjesztésben. Nem sorolom föl azt a sok kérdést, amivel foglalkozik, hiszen egy közepes terjedelmű törvénymódosítás, 48 szakasz érinti a hatályos joganyagot, illetve még vagy 6 szakasz záró rendelkezések formájában. De ha már erre kitértem,
