Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 21 (204. szám) - Egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
1644 (14.00) Az első ilyen témakör, amihez hozzányúlnék, hogy most éppen a 2009et érintő adóváltozásokról beszélünk, hiszen a kormány bejelentette, hogy a későbbi időszakra vonat kozó terveit kiemeli ebből a jogszabálycsomagból, és a közeljövőben, nyilván átgondolva, átértékelve, ismételten benyújt egy tervezetet. De felvetődött az, hogy miért kell ezt most, tavasszal benyújtani. Miért nem ér rá később, amikor esetleg informatívabb , jobban tájékozottabb állapotban lehetünk az éppen aktuális folyamatok tekintetében? Nos, azért, gondolom én, mert nem érünk rá várni. Az időnek ugyanis ára van. Miben mérjük ezt az árat? Már elemeztük, hogy most a 2009. évi adóváltozásoknak mi lehet a fo rrása. Láttuk, hogy csak adóváltozás lehet az adócsökkenés forrása. Ez teremti meg azt a nagyjábóli egyenleget, amiből ki tudunk mozdulni. De mi lehet a jövőben egy mindenki számára fontos adócsökkentésnek, egy té nyleges, kifejezett adócsökkentésnek a forrása? Látjuk, hogy a költségvetés egyensúlyban tartását, tehát nem az adók egyensúlyban tartását, különféle, az elosztórendszerekben való ésszerűsítés, takarékosság, megszorítás, ki hogy szereti használni ezeket a szavakat, ezekből tudják biztosítani az általános, a világgazdasági válság okozta recesszió, csökkenés következtében. Magyarország számára nagyon fontos, hogy minél hamarabb elhagyhassuk azt a felárat, amit a költségvetésben meg kell fizetnünk, hiszen a sz omszédainkhoz képest, például a visegrádi országokhoz képest négyszerötször drágábban finanszírozzuk az országot, hogy ne az Egyesült Királyságot mondjam példának, ahol tízszer nagyobb a finanszírozás költsége; tehát itt kereshetjük azt a forrást, amivel ha minél hamarabb helyreállítjuk a nemzetközi pénzvilág bizalmát, az ország finanszírozásában játszott szerepét visszaállítjuk, annál hamarabb keletkezik forrás az adócsökkentéshez. (A jegyzői székben V. Németh Zsoltot Béki Gabriella váltja fel.) Magyarors zágon a jegybanki alapkamat csökkenésén keresztül lehet a finanszírozást követni, ha felszínesnek is tűnő, mégis egyszerű magyarázatképpen ezt tudjuk mondani. Egy százalék jegybanki alapkamatcsökkenés százmilliárdos nagyságrendű pénzt takarít meg számunkr a a költségvetésben, és ennyivel több forrást biztosít olyan adó- és járulékintézkedésekre, amiket vagy mi, vagy mások, de szeretnének meglépni. Ezen az úton kell tehát tavasszal elindulni, hogy minél hamarabb odaérjünk. További ilyen felvetés volt, hogy a z adóváltozásoknál az áfa mértéke miért úgy alakul, ahogy alakul, és lesze kompenzációja például az önkormányzatoknak. Itt megéltünk sokan egy áfacsökkentést 25 százalékról 20 százalékra. Ekkor, emlékezzünk vissza, nagyon sokan itt ültünk talán akkor is: mi volt ennek az indoka? Mi volt annak az előzetes kritikája, hogy Magyarországon 25 százalék a normál adókulcs? Hogy olyan nemzetközi versenyben, olyan nemzetközi környezetben vagyunk, ahol a fogyasztás elvándorol az országból, benzint már a szomszédos or szágokban vásárolnak, a bevásárlóturizmus feléledni látszódott, ezért nekünk is közelíteni kell ahhoz az ország határának környékén kialakult áfaszínvonalhoz, ami mondjuk, Szlovákiában 19 százalék volt akkor, most is annyi. Ezért tehát a kormány megkísérel te ezt az utat. Részben értékelhetjük persze úgy, hogy ez nem tökéletesen sikerült, hiszen lenyelték a kereskedők az áfacsökkenés nagy részét, részben értékelhetjük úgy, hogy a mostani helyzetben a stratégia helyes, és mivel fogyasztási és vagyonadó nagyon kevés számosságú van a magyar adórendszerben, ezért ugyan mi máshoz lehet nyúlni. Az irány tehát helyes, a mértéken pedig lehet vitatkozni. A jelenlegi mérték a törvényjavaslatban 23 százalék, ismerjük már a többletre, a 25 százalékos emelésre vonatkozó k ormányzati szándékot. Természetesen a párhuzam az, hogy a gazdasági válság is jóval mélyebb recessziót idézett elő, tehát sajnos ebben a tekintetben is mélyebben kell vagy erőteljesebben kell ezeket a lépéseket megtenni. Teljesen nyilvánvaló, a kérdést mag át nem is értem, hogy miért pont az önkormányzatoknál kellene ezt kompenzálni. A munkavállalóknál, a nyugdíjasoknál, a gazdagoknál bárki is gondolt rá, hogy kompenzálja? Miért pont az önkormányzatoknál kellene kompenzálni? Az önkormányzatok is részei az ál lamháztartásnak. Ha a központi államigazgatás nem keresi a forrását, hogy őt ki
