Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. április 21 (204. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
1586 Köszönöm a figyelmü ket. (Taps a Fidesz padsoraiból. - Göndör István: '98 és 2002 között mi volt?) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki hozzászólni. (Göndör István jelzésére:) Ha jól sejtem, Göndör István még nem tagja a kormánynak. Lehet , hogy valamiről lemaradtam tegnap, de mintha ön nem tett volna esküt. Esetleg valaki más, aki erre jogosult? (Tállai András: Adjuk meg neki a szót!) Nagyon sok választási lehetőség nincs, mert csak Herczog miniszter úr van a teremben. Úgy lá tom, nagy késztetést nem érez arra, hogy ebben a vitában részt vegyen, ezt meg is értem, őszintén szólva. Nos, tehát akkor a kormány nevében nem kíván válaszolni senki sem, majd legfeljebb egy következő alkalommal. Az utolsó napirend előtti felszólalás köv etkezik, Gusztos Péter frakcióvezetőhelyettes urat illeti a szó. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A polgárjogi emancipáció, az állampolgárok jogegyenlősége, az ezért folytatott küzdelem több évszázados folyam at Magyarországon és a világban egyaránt. Bő száz évvel ezelőtt hazánkban a nőknek még nem volt választójoga. Hogy egy külföldi példát mondjak: az Egyesült Államokban félszáz évvel ezelőtt még nagyon súlyos diszkrimináció sújtotta a feketéket, és az a polg árjogi küzdelem, amit ott megfigyelhettünk, amit ismerhetünk a történelemkönyvekből, azt mutatja, hogy nem küzdelmek nélküli a polgárjogi küzdelem, nem küzdelmek nélküli a jogkiterjesztés, az emancipáció. (9.30) 195556 tájékáig az Egyesült Államokban egy feketének át kellett adni a helyét a buszon, különben letartóztatták, és nem nagyon tartózkodhatott nyilvános térben együtt fehér emberrel, a fekete gyerekek nem járhattak iskolába együtt a fehérekkel. Néhány esetet szeretnék felidé zni, ami azt mutatja, hogy bizony jogi és időnként fizikai küzdelmek is vezettek ahhoz, hogy a jogegyenlőség ott teljes lehessen. 195556ban történt, hogy egy színes bőrű varrónő nem adta át a buszon a helyét egy fehér embernek, mint ahogy azt a törvények számára előírták. Széles körű tiltakozást indított el az, hogy ezután őt letartóztatták, nagyon komoly vitákat generált ezzel. 1957ben egy arkansasi középiskolába a deszegregációs kényszer - amit előírtak a törvények - miatt fölvettek kilenc színes bőrű diákot, de a többi diák még akkor megakadályozta, hogy bemenjenek az iskolába, egy légideszant hadosztálynak kellett a diákokat bevinni az iskola épületébe. Egyébként a kilenc tanuló közül egynek sikerült befejezni az iskolát, a többi nyolc az előítéletek miatt, a folyamatos gyalázkodás, ellenségesség miatt fel kellett hogy adja ezt. 1962ben egy James Meredith nevű fiatal volt az első fekete diák amerikai egyetemen, a Mississippi Egyetemen. Olyan összecsapásokat generált a felvétele, hogy Kennedynek ötezer szövetségi katonával kellett rendet teremtenie az egyetem környékén. Miért mondom mindezt? Néhány évvel ezelőtt, az elmúlt években gyakorlatilag folyamatosan súlyos atrocitások, időnként utcai összecsapások kísérik azt a meleg büszkeség napi felvonulást M agyarországon, amely egyébként szintén amerikai példa nyomán indult el, szintén a polgárjogi küzdelem része volt. Talán érdemes felidézni, hogy ezek a felvonulások annak idején azért indultak el, mert a rendőrök rendszeresen egész egyszerűen csak összevert ék azokat az embereket egyes amerikai nagyvárosokban, akikről tudták vagy feltételezték, hogy a saját nemükhöz vonzódnak. Tehát a meleg büszkeség napi felvonulás hagyományát ez indította el az Egyesült Államokban. Magyarországon az elmúlt években azt látha ttuk, hogy finoman szólva sem békésen zajlanak ezek a dolgok, ellentétben mondjuk, Madriddal, ahol ez egy egymilliós parádé, ahol nagyon sok, a többséghez tartozó ember is részt vesz egy ilyenen, és kiáll a jogegyenlőség mellett. Egy békés ünneplésről van szó, ahol egymillió ember vonul fel. Magyarország, Budapest inkább Bukaresthez,