Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak

2009. április 20 (203. szám) - Az ülésnap bezárása - ELNÖK (Harrach Péter):

1576 képviselőtársam felszólalt it

t a parlamentben, több szempontból is fordulópont volt az európai

történelemben. Egyrészt egy sokat üldözött nép tragédiájának egyik csúcspontja volt. Intő jelei már a

XIX. század végén megmutatkoztak, az ekkoriban történt véres eseményekről annak idején H

elfy Ignác, Ugron Gábor és Kossuth Ferenc is tudósított az Országgyűlés képviselőházában. (20.00) Az örmények üldözése azonban az ifjútörök mozgalom hatalomra kerülésével teljesedett ki. Az

első világháború éveire eső kitelepítések és mészárlások során töb

b százezer, sőt egymilliónál is több

örmény nemzetiségű ember pusztult el. Bár e borzalmas napokról sok helyütt máig nem beszélnek, s

a kutatásokat, amelyek a történéseket objektív módszerekkel feltárhatnák, máig akadályozzák, a

hírek szinte azonnal elterj

edtek egész Európában. Akkor még senki nem sejthette, hogy ezek az

események nagyobb méretekben, de hasonlóan eltervezetten nemsokára egy másik népcsoporttal is

megismétlődnek. Az örmény és a zsidó holokauszt közötti összefüggés már a kortársak számára is

világos volt. Hitler több megnyilatkozása is egyértelművé tette, hogy az örmények üldözésére a

zsidóüldözés főpróbájaképp tekint. Világosan látták ezt az összefüggést az 1920as évek Magyarországán is, mint ez a

nemzetgyűlési, majd az országgyűlési naplókb

ól nyomon követhető. Itthon azonban a trianoni

szerződés által szétszakított Magyarországon egy harmadik összefüggésre is felhívták a figyelmet: az

örmény népirtás valamennyi kisebbségi sorban élő nép és nemzet közös tragédiája. Egy kultúrát, egy

nyelvet, egy népet szinte észrevétlenül el lehet tüntetni néhány év alatt, ha lanyhul a nemzetközi

figyelem. Ám a pusztítás lehet lappangó is, olyan eszközrendszert alkalmazó, amely nyelvet,

kultúrát, vallást vesz el évtizedeken keresztül egyes népcsoportoktól, még ha különböző

egyezmények garantálják is e jogokat. “Európa örményei a magyarok” - jajdult fel egy nemzetgyűlési képviselő 1920ban. Valóban, itt,

a Magyar Országgyűlésben e tanulságokról egyszerre kell beszélni, és beszélni kell akkor is, ha más

helyeken nem lehet. A népirtásról, amely egy olyan nemzetet sújtott elsőként, amelynek tagjai

évszázadok óta itt élnek velünk a Kárpátmedencében, részt vállaltak múltunk dicső eseményeiben,

mint az 1848as forradalomban, osztoztak tragédiáinkban, mint 1849ben az aradi ítélőszék előtt. Szólnunk kell, ha népirtásról beszélünk, a zsidó holokausztról is, amely mély sebeket hagyott a

magyar történelemben. És gondolnunk kell a határainkon túlra szakadt, kisebbségi sorban élő

magyarokra, székelyekre, csángókra is egyútta

l, valamint az erdélyi és felvidéki szászokra, a

dunántúli, bánáti svábokra és ezen, egykor soknemzetiségű ország valamennyi tragikus sorsú

kisebbségére. Ez a nap valamennyiük emléknapja is egyúttal. Végül pedig az emlékezésen túl cselekednünk kell, hogy m

indez se Európában, se máshol a

világon ne ismétlődhessen meg. Ehhez pedig elsősorban beszélnünk kell róla, e tragédiákról

objektíven, valamint a hatékony kisebbségvédelmi eszközökről és módokról, amelyek révén a

jövőben végre valósággá és kézzelfogható ér

tékké válhat, amit az Unióban sokan oly sokszor

ismételgetnek: egység a sokféleségben. Köszönöm, hogy meghallgattak.

(Az egyedül jelen lévő dr. Szanyi Tibor tapsol.) ELNÖK (Harrach Péter)

: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm munká

jukat. Reggel 9 órakor folytatjuk holnap. Az ülésnap bezárása ELNÖK (Harrach Péter)

: Az ülésnapot bezárom. (Az ülésnap 20 óra 2 perckor ért véget.)