Országgyűlési Napló - 2009. évi tavaszi ülésszak
2009. március 24 (199. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/9080. szám), valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1183 fog eldőlni az, hogy mely javaslat fogja megkapni a többséget. Én úgy gondolom, ha a szándék valódi, akkor ennek a vitának a folyományaként, ezzel párhuzamosan feltétlenül indokolt lenne olyan egyeztetéseket lefolytatni, amelyek nem a plenáris ülésen történnek. Azt látom, az ilyen súlyú törvényjavaslatok sorsa általában akkor szokott pozitív végeredménnyel zárulni, akkor lesz belőle kihirdethető törvény, hogyha a különböző részletkérdésekről a háttérben - nem a nyilvánosság elzárásával, de nem is a plenáris ülésen - egyeztetés ek folyhatnak. Ekkor mutatkozik remény arra, hogy valóban törvény legyen belőle. Visszatérve az alapvető kritériumokra, a hármas kritériumrendszerre, amelyről egyébként maga a javaslat is, annak az általános indokolása is szól, a bizottsági vitában is felm erült már: a kisebb, arányosabb, egyszerűbb, olcsóbb választás kritériumainak megfelel. Az kétségtelen tény, hogy mind a választópolgároknak, mind pedig a parlamenti pártoknak alapvetően egy új helyzetre kell felkészülniük abban az esetben, hogyha ebből a javaslatból törvény lesz. Az elmúlt húsz évben hozzászoktunk ahhoz, hogy a 176 egyéni választókerületben dolgozó egyéni képviselők valamelyest másképpen látják el a hétköznapi képviselői tevékenységüket, mint ahogyan talán a listán parlamentbe jutott képvi selők. Természetesen itt is fontos hangsúlyozni azt, hogy a szabad mandátum elve és a mandátumok tartalmának azonossága alapján teljesen egyértelmű, hogy minden országgyűlési képviselőt tökéletesen azonos jogok illetnek meg, és kötelezettségek terhelnek, u gyanakkor a magyar választópolgárok mégis hozzászoktak ahhoz, hogy az egyéni választókerületben megválasztott “saját” - talán ezt érdemes idézőjelbe tenni - képviselőjük van, akihez fordulhatnak. Ez önmagában még nem jelent áthidalhatatlan problémát. Úgy g ondolom, ha elfogadjuk azt, hogy egy jelentősen kisebb parlament születhet e törvényjavaslat eredményeképpen - márpedig közel a felére lecsökken a parlament létszáma , akkor azt hiszem, az ilyen mérvű változással együtt a választópolgárok minden bizonnyal ahhoz is viszonylag rövid időn belül hozzászokhatnak majd, hogy nincs egyéni választókerületben megválasztott képviselőjük. Ez nem jelenti azt, hogy az országgyűlési képviselők ne tudnák megfelelően tartani a kapcsolatot a választóikkal, ennek nagyon sokf éle módja lehetséges, nagyon sokféle módon lehet ezt jól csinálni, és az egyéni választókerületben megválasztott képviselők sem biztos, hogy megfelelő módon képesek tartani a választókkal a kapcsolatot. Ez függ attól is, hogy az adott képviselő személyiség e, egyénisége milyen, és képese ennek a követelménynek megfelelni. Mi önmagában nem ragaszkodnánk a listás rendszerhez, bár kétségtelen, az arányosságot ez tudja a legkönnyebben és a legnagyobb mértékben biztosítani, de elfogadhatónak tartjuk. Úgy gondolj uk, ha ez megvalósulhat, akkor a parlament munkáját alapvetően meg kell változtatni. Itt azért szeretnék egy rövid kitérőt tenni arra vonatkozóan, ahogyan azt tegnap az alkotmányügyi bizottságban is elmondtam, én úgy gondolom, önmagában azt azonban nem tar tjuk szerencsésnek, hogy az elmúlt időszakban nagyjából a közvélemény igényeit kielégítendő, a pártok sorra álltak elő azokkal a javaslatokkal, amelyek a létszámot tekintve egyfajta licitálást jelentettek, egyre kisebb, egyre kisebb számú Országgyűlésre vo natkozó javaslatok láttak napvilágot, illetve hangzottak el, részben kidolgozott, részben kevéssé kidolgozott formában. 300as, 250es és még jó néhány számot említhetnénk, most azt hiszem, nagyjából az alsó határon vagyunk, ennél kisebb létszámú parlament re vonatkozó komoly javaslatról pillanatnyilag nem tudok, de lehet, hogy csak az ismereteim hiányosak. Tehát azt semmiképpen nem szeretnénk, hogy egy ilyen licitálás áldozatává váljon az Országgyűlés, mert azt azért mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a z arányait tekintve egy ennél nagyobb létszámú parlament is képes megfelelően működni, és talán egy kisebb parlamenttel is lehet a törvényalkotást jól végrehajtani egy hozzánk hasonló nagyságrendű országban. Erre egyaránt lehet jó és rossz példákat felhozn i. Mindkét esetben lehet a parlamentet működőképesen fenntartani és a választók igényének megfelelően működtetni. Tehát a javaslatot - mind az alkotmánymódosítást, mind pedig a törvénymódosítást - elfogadhatónak tartjuk, támogatjuk. Azt tartjuk a legfontos abbnak, hogy a parlamenti pártok
