Országgyűlési napló - 2009. évi téli rendkívüli ülésszak
2009. január 29 (187. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A világgazdasági válság legújabb fejleményeiről és az ezekből fakadó nemzeti feladatokról szóló miniszterelnöki tájékoztató vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
12 megkötött devizahitelszerződéseken túlmenően segítik, segíthetik abban a devizahiteleseket, hogy ha kell, ha kívánják, átalakíthassák hiteleiket forinthitelre, ha kell, átütemezhessék adósságaikat. A múlt héten úgy dön töttünk, hogy megemeljük a diákhitelt azok számára, akiknek a családja a gazdasági válság nehézségei miatt komoly gondba került, ne legyenek veszélyeztetve felsőoktatási tanulmányaik. Azt remélem, hogy jövő héten jöhet a kormány elé az a javaslat, amely az oknak a családoknak ad segítséget, akiknek a mostani időszakban a korábban felvett lakáshitelük törlesztése okoz gondot. Nem kívánjuk megvenni a lakásukat, nem kívánjuk átvállalni, megvásárolni a hitelüket, de igen, átmeneti időre, ha bajban vannak, a törl esztőrészletük kifizetésében segítséget kívánunk nyújtani. Számtalan intézkedéssel arra törekedtünk, hogy pénzt, pénzt, pénzt pumpáljunk a magyar bankrendszerbe. Sokat segített ebben a jegybank. Csökkentette a kötelező tartalékrátát, jó néhány olyan hitel- és támogatási program nyílott meg, amelyről a gazdasági csúcson megegyeztünk. Bajnai Gordon miniszter úr egy későbbi hozzászólásában erről részleteket is fog mondani. De hadd mondjak itt azért két dolgot, két dolgot a bankokról. Bár egymás után állapodtun k meg a bankokkal, hogy hogyan nyújtják ezeket a hiteleket, mikrohiteleket, fejlesztési hiteleket, a következő napokban majd forgóeszközhiteleket, de azt látjuk, hogy ezeknek a hiteleknek az elérése a bankokon keresztül, nyugodtan mondjuk azt, hogy vagy ak adozik, vagy legalábbis lényegesen lassabban megy, mint ahogyan azt mi szeretnénk. A bankoknak van erre magyarázatuk. Azt mondják, nekik kell egykét hónap, mire mindenki megtanulja a bankokban, hogy hogyan kell ezt csinálni. Ráadásul az is világos, hogy a bankok ma nem nagyon szeretnek kockázatot vállalni. De muszáj azt mondanom a bankoknak: az úgy nincsen rendben, hogy amikor ők voltak bajban, ha kellett, mi magunk is egész éjszaka dolgoztunk, hogy nekik segítsünk. Amikor azt mondjuk, hogy nektek most az a dolgotok, hogy az általunk adott pénzből finanszírozzátok a hazai kis- és közepes vállalkozásokat, akkor a bankok azt mondják, hogy hát azért ehhez sok idő kell. A következő napokban Bajnai miniszter úr leül a bankokkal tárgyalni, és azt fogja nekik mond ani, hogy az a tempó, ahogyan január ezt csinálják, nekünk nem elfogadható. Ugyanakkor tudom, hogy ilyenkor sokan szeretnek bankellenes kirohanásokat tenni. Óvnám magunkat ettől, mert nem erre van szükség, hanem tisztességes együttműködésre a bankok, az ál lam és a vállalkozások között. De hadd mondjak még valamit: számolatlanul kapjuk a leveleket, arra panaszkodnak emberek, hogy a bankok egymás után alakítják át a hitelszerződéseket, és mintha időnként ebben a helyzetben még növelnék is az elszámolt költség eket. Nem tudom, hogy így vane, de ha így van, akkor ez nincsen rendben. Akkor ez, nem tudom, hogy jogszerűe, de azt hiszem, ez nem tisztességes. A következő napokban a bankok vezetőivel, a Bankszövetség vezetőivel, a Bankfelügyelettel le fogunk ülni, és megnézzük, hogy ezekből a panaszokból mennyi igaz, és mit lehet tenni. Muszáj azt kérnem itt a bankoktól, nekik ebben van felelősségük, hogy Magyarországon a válságot mennyire tudjuk csillapítani. Ha csak önmagukra figyelnek, akkor ebből baj lesz. Ezt ők egész egyszerűen nem tehetik meg. (9.40) Van természetesen jó néhány ezen túli feladat is. Védeni kell piacainkat, védeni kell a magyarországi termelőket, építeni kell exportpiacainkat, gyorsítani kell azokat a beruházási programokat, amelyek az idén remén yeink szerint iskolák százait, utak sok száz kilométerét, kórházakat, egyetemeket újítanak meg, azt ígérik nekünk, hogy legalább 1600 milliárd forintnyi megrendelést fogunk a következő egy évben Magyarországon adni, és ezeknek a megrendeléseknek ma már a 4 0 százalékát előlegben fizetjük ki, hogy mehessen a munka rendesen előre. De ez még csak a rövid távú válságkezelés. Ez még csak arra jó, hogy enyhítsük a bajt, ez még arra nem elég, hogy meg is oldjuk, és hosszabb távon Magyarország helyzete megváltozzon. Abban többre van szükség.
