Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 7 (162. szám) - „Magyarország megújításának lehetséges irányairól” címmel politikai vita - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GÚR NÁNDOR (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - HARRACH PÉTER (KDNP):
957 stabilitásnak a szempontjából, de további bevételkiesés már veszélybe sodorhatná a 2009es hiánycélt. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem , elfogultsággal nem vádolható Almunia biztos úr, ő így vélekedik az általunk benyújtott költségvetési javaslatról, illetve az adócsökkentési javaslatunkról. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államt itkár úr. Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, két percre. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelem úgy háromnégy órája a vitát, és azt látom, hogy azok, akik annak idején a nyugdíj tekintetében az aktuális jogszabá lyokat sem tartották be, ma a nyugdíjasok védőszentjeként akarják feltüntetni magukat. Akik kormányzásának az időszakában kevesebb foglalkoztatott volt Magyarországon, mint bármikor az elmúlt hat esztendőben, azok ostorozzák a foglalkoztatás szintjének a m ikéntjét. Azzal egyetértek, hogy elégedetlenek, persze, tegyék ezt. Azt gondolom, a köz érdekében közös feladatunk az, hogy minél magasabb legyen a munkában lévők száma, a foglalkoztatottak szintje, és minél visszaszorítottabb azok száma, akik nem tudnak m unkalehetőséghez jutni. De azért emlékezni kell, vissza kell tudni tekinteni reálisan az adott időszakokra is. Béki Gabriella képviselő asszony felvetette az öngondoskodás és a gondoskodó állam kérdéskörét. Azt gondolom, pontosan arról szól az a folyamat, amiről most beszélünk, ami erősíti az öngondoskodás lehetőségét, mikéntjét. Arról szól, hogy minél több ember, főleg azok, akik iskolai végzettség nélküliek vagy nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkeznek, munkalehetőséghez jussanak, és ne kiszolgá ltatottan, szociális ellátórendszereken keresztül segélyekből éljék az életüket. Azt hiszem, emellett persze meg kell lenni a történet másik lábának is, ami a szolidaritást és annak a lehetőségét hordozza magában, hogy gondoskodni kell mindazokról, akik ma gatehetetlenek, akik a munkaerőpiacon olyan kiszolgáltatottak, hogy nem tudnak helytállni. De azt hiszem, azt is tudomásul kell venni, hogy mindenkinek van dolga ebben a világban. Mindenkinek. Ez pedig azt jelenti, hogy aki képes dolgozni, annak ha lehetős éget tudnak biztosítani, akkor igenis munkát kell vállalnia. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Harrach Péter képviselő úr kétpercese következik. HARRACH PÉTER (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr ! Tisztelt Ház! Néhány gondolatot én is a szociálpolitikához szeretnék szólni. A rászorultság elvének kizárólagos alkalmazása oda vezet, ahol most egy bizonyos réteg él, vagyis benne hagyja őket abban az állapotban a folyamatos segélyezés, amiben vannak, é s nem segíti őket, hogy kilépjenek onnan. Egy másik szempontot is érdemes legalább ennyire figyelembe venni, az egészséges társadalom építésének a szempontját. Mindenkinek meg kell adni a biztonságot, aki segítségre szorul, senkit nem szabad bizonytalanság ban hagyni. De sok esetben a legtöbb, amit adhatunk valakinek, hogy megmutatjuk, sőt merem használni a kifejezést: késztetjük arra, hogy kilábaljon abból a helyzetből, amiben van. Ez adott esetben a munkaerőpiacra való visszavezetést jelenti. Kétségtelen t ény, hogy a közmunka nem erre való. A közmunka arra való, hogy a társadalom számára folyamatosan hasznos tevékenységet folytasson, egyúttal az igazságérzetét kielégítve lehetőséget biztosítsunk valakinek, hogy a segélynél jóval nagyobb összegért munkát vég ezzen. Aki képes arra, hogy tanuljon - mert egy felnőtt, idősödő ember már nem biztos, hogy alkalmas erre , annak a tanulás lehetőségével adjuk meg a kilábolás esélyét. De semmiképpen nem jó se az egyénnek, se a társadalomnak, ha tudatosan benne hagyjuk a folyamatos segélyezéssel abban az állapotban, amiben van. Ki kell segíteni onnan.
