Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. október 6 (161. szám) - Az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működtetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BAGI BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz):
816 még partnerség is. De hát nem a birtokrendezésről beszélünk, hanem arról, hogyan lehet bemerevíteni ezt a rossz rendszert, ami ma van. Ez a gondunk. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm. Bagi Béla képviselő úr! BAGI BÉLA (Fidesz) : Az államtitkár úrhoz lenne egy rövid kérdésem, lényegében költői. Tudnae egy olyan SPSt működtető országot mondani, ahol ilyen kaotikus birtok- és termékszerkezetállapotok vannak, mi nt Magyarországon? Egyszerűen fából vaskarika ez az egész dolog. (Gőgös Zoltán: Mitől kaotikus?) Ahhoz a kérdéshez, amit az államtitkár úr mondott, hogy ki vállalja a kockázatot. Aki mezőgazdálkodásra adja a fejét, feltétlenül kockázatot vállal, de kockáza tot vállal az a földtulajdonos is, mert nem evidens, és sajnálatos módon egyre kevésbé az, hogy jó állapotban kapja vissza a földjét. Egyre kevesebbek azok a mezőgazdasági üzemek, gazdálkodók, akik tisztességes - nem jó, tisztességes - technológiát végre t udnak hajtani. (Gőgös Zoltán: Ne mondd már, Béla, ez nem igaz!) Főleg a tápanyag oldaláról. Szerencsére a támogatási rendszer megköveteli a jó kultúrállapotban tartást, de annál többet nem nagyon. Tehát az illúzió, hogy itt a mi szántóföldjeink és talajain k borzasztó jó állapotban vannak. Tehát a földet bérbe adó is kockázatot vállal. Vagy jó állapotban kapja vissza, vagy nem. Ugyanígy, a jellegéből adódóan kockázatot vállal a termelő, aki elszenvedi a rossz időjárási körülményeket, a piaci viszonyokat, meg esetleg egy koncepciótlan állami agrárpolitikát is. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm. Ángyán József képviselő úr következik. DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, sokunkat megszólalásra ingerelt az, amit Gőgös Zoltán államtitkár úr nagy vehemenciával elmondott a földet bérbe vevők védelmében. Azért nem értem én ezt a vehemenciát, mert ezzel a felszólalásával gyakorlatilag a piacgazdaságnak egy alapeszközét, a bérleti jogviszonyt támadta meg, ahol egyenlő felek s zabad akaratból döntenek. Kiki mérlegeli a saját kockázatát. A bérbe vevő is kockázatot vállal, de nyilván, ahogy Bodó Imre képviselő úr elmondta, hát nem normális - bocsánat, hogy így mondom - az a bérbe vevő, aki mondjuk, egyéves bérleti szerződés után tíz évre ruház be a területre, amikor nem tudja, hogy neki nem lesz földje. Ha ilyen, akkor egyébként meg megérdemli, hogy tényleg rosszul járjon, ha annyira nem képes előre gondolkodni, hogy neki, hogy megtérüljön a beruházása, ahhoz tíz évre van szüksége , vagyis tízéves bérleti szerződést kell kötnie. Ezért nem értem pontosan, államtitkár úr, hogy most akkor a bérleti rendszert magát támadja, államtitkár úr? Mert hát ez egy alapkategóriája a piacgazdaságnak, ahol mindkét fél egyenrangú felek, kiki a sajá t érdekei mentén mérlegel. Jó, ha visszamenőleg nem változtatjuk meg a játékszabályokat - jelzem, zárójelben , mert akkor nem tudnak mérlegelni a felek. És ezt akarják egyébként önök most pontosan a történelmi bázissal csinálni, hogy visszamenőleg változt atják meg a játékszabályokat, hogy az egyik felet egyoldalú előnyben részesítsék a másik javára. Ez a piacgazdaságtól idegen. Ez az egyenlő esély elvétől idegen, államtitkár úr. Tehát nem értem a vehemenciáját. Mert akkor tessék azt mondani, hogy kérem szé pen, a bérleti jogviszony maga hibás, és a piacgazdaság maga nem működik, ahol egyenrangú felek egymással alkut kötnek, megállapodnak, az egyik bérbe ad, a másik bérbe vesz. Itt nincs olyan, hogy ki téríti meg neki a kockázatát! Hát ő maga eldönti, hogy mi lyen kockázatok mellett veszi bérbe a földet, vagy nem veszi bérbe a földet. Ne tessék bérbe venni a földet, hogyha nem elviselhető a kockázat! De ne tessenek szíves lenni a mi pénzünkből, az állam közös pénzéből (Az elnök a csengő
