Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
699 folytasson. Természetesen volt ár a a növekedésnek. Nem tagadhatjuk le ezeket a dolgokat, hiszen a bevételek növekedése és a kiadások csökkentése közvetlenül érintették a magyar gazdaság fejlődését, amely lelassult, és 2007ben 1,3 százalékos bruttó hazai terméknövekedést értünk el. Ez nem csak az érintett intézkedések következménye volt, a jelentős állami kereslet mérséklése volt, hanem itt a mezőgazdasági termékek szokatlanul mély pontra való visszaesése is hozzájárult ehhez, amely elsősorban a kedvezőtlen időjárási tényezőkkel magyarázhat ó. (19.30) Ugyanakkor a külkereskedelem egyensúlya, rendkívül pozitív teljesítménye ellensúlyozta ezeket a negatívumokat. Az év egészében az export rendkívül dinamikusan nőtt. Ez fedezte a kiadások jelentős részét, ezzel sokkal kedvezőbb helyzetet lehetett elérni az ország számára. Az ÁSZ jelentésében is… - és a továbbiakban én is négy alapdologgal szeretnék még foglalkozni. Ez a négy alapdolog, amit 2007ben a költségvetéshez kapcsolódóan az ország meglépett: a közigazgatáshoz, a nyugdíjhoz, a társadalombi ztosításhoz és egészségügyi ellátáshoz, illetve az oktatáshoz kapcsolódó intézkedések, reformlépések. A közigazgatást elég sokan érintették, úgyhogy különösebben nem kívánom részletezni. Itt a régiók kialakításában sajnos nem sikerült az ellenzékkel megegy eznünk, hiszen ezek kétharmados törvények. De azokat a lépéseket megtettük, ami azt jelenti, hogy az állami dekoncentrált szervezeteket összevontuk, és a megyék helyett regionális szinten összegeztük ezek tevékenységét. A hivatalok összevonásával, létszáml eépítésekkel együtt egy racionalizálási folyamat megindult, és jelentős megtakarítást eredményezett. Az önkormányzatok együttműködését is szorgalmaztuk. Itt a kistérségi rendszer kialakításáról beszélhetnék elsősorban, főleg a szociális és az oktatási terü leten történtek lépések. Kötelező jellegű törvényt nem hoztunk, hanem olyan költségvetési ösztönzőket vezettünk be, amelyek a nagyobb források lehívását tették lehetővé abban az esetben, ha egyegy térségben együttműködnek az önkormányzatok. Maga az ÁSZje lentés is azt mondja, hogy az csak az egyik dolog, hogy a költségvetésben mi szerepel, milyen összegek, a másik nagyon lényeges dolog az, hogy milyen tartalmi, illetve modellváltásokat kényszerítenek ki ezek a lépések. Amikor itt azt mondjuk, hogy a kistér ségi rendszert tovább erősítettük, véleményem szerint egy ilyen modellváltásról van szó, hiszen nem lehet folytatni azt a gyakorlatot tovább, hogy az én váram az én házam, azt mondom egyes területekre, hogy egyegy községben vagy kisebb településen minden szolgáltatást tudok biztosítani. Nem tudunk hatékonyan önellátni, és nem is célszerű. Éppen ezért indult meg elsősorban az oktatási és a szociális ellátások területén, egyfajta együttműködés keretében a szolgáltatások színvonalas, de olcsóbbá és hatékonyab bá tétele. Ez jelentett a közigazgatási reform hátterében egy következő lépést. Magáról a nyugdíjról, illetve a nyugdíjprogramról azért nem beszélek, mert Béki Gabriella képviselő asszony meglehetős részletességgel és nagy szakértelemmel felvezette ezt. Az t szeretném hangsúlyozni, hogy folytattuk a nyugdíjkorrekciós programot. Tehát attól függetlenül, hogy az ország költségvetését úgy kellett összeállítani, hogy a konvergenciaprogram elvárásainak megfeleljen, jelentős megtakarításokat kellett eszközölni, je lentős adóbevételeket és kiadáscsökkentéseket. Ez nem érintette ezt a programunkat, tehát itt a nyugdíjkorrekció tovább folytatódott. Több százezer ember számára szólt ez a korrekciós program, akik előnytelen feltételekkel mentek '8994 között, illetve '98 előtt nyugdíjba, illetve az özvegyi nyugdíj megemelése tartozott ide. A nyugdíjakkal kapcsolatos intézkedésekre megjegyezzük, hogy részben kényszer is. Nem közvetlen költségvetési kényszer volt a nyugdíjak ilyesfajta átalakítása, illetve a nyugdíjrendszer változtatásának megkezdése. Európa minden országában az elöregedés ránk kényszerít egy változtatássort. Ha most lépjük meg, és most korrigáljuk a nyugdíjrendszerünket lépésről lépésre, akkor sokkal kisebb, sokkal kevesebb problémával tudjuk ezt megtenni, mintha a későbbiekben, esetleg 810 év múlva próbálunk ezen változtatni.
