Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP):
689 ennek ellenére annyiban javult a járulékfizetési fegyelem, hogy lehetővé tette ennek a szufficitnek a képződését. Szó volt a 300 forintos vizitdíjról, illetve ennek felhasználásáról is. Nos, valamennyien tudjuk, hogy a 300 forintos vizitdíj bizony az intézményeknél, a szolgáltatóknál maradt. Ez olyan pluszforrást jelentett az egészségügyi szolgáltatók szá mára, amelyből aki úgy gondolta, a saját infrastruktúráját fejlesztette, háziorvosoknál mód és lehetőség nyílt arra, hogy a szakasszisztencia, az ápolónők bérét növelhették, az intézmények különböző beruházásokat eszközölhettek. Nagyon sajnáljuk, hogy ez a plusz bevételi forrás megszűnt az intézményeknél és a háziorvosi alapellátásban egyaránt. Szóba hozta képviselőtársam az Alkotmánybíróság döntését is. Nos, valamennyien tudjuk, hogy ehhez a törvényhez - és célunk is volt - mindenféleképpen hozzá kell é s hozzá kellett volna nyúlni. Nagy örömmel hallom, hogy ebben partnerekre találtunk. Remélem, hogy amikor ennek a törvénynek a megnyitása kapcsán általános, illetve részletes vitára kerül sor, akkor természetesen a támogatásukat meg fogjuk kapni ahhoz, hog y megfelelő szakmai döntések születhessenek, amelyek természetesen politikától, érdekektől és lobbiérdekektől mentesek lesznek. Én nagyon bízom benne, hogy olyan, valóban megfelelő szakmai struktúra fog kialakulni az országban, amely lehetővé teszi az egye nlő hozzáférést, lehetővé teszi, hogy valamennyi lakos megfelelő szintű egészségügyi ellátásban részesüljön. Én nagyon örülök, hogy ehhez ilyen kiváló társakat tudunk találni. Szó került arról, hogy a TVK mekkora károkat okozott az egészségügyi ellátórends zerben, ez az oka a hosszú várólistáknak és számos egyéb anomáliának. Szeretném felhívni a figyelmet, képviselőtársaim, hogy a HBCSalapú finanszírozás nem az elmúlt év találmánya, bizony nem is az elmúlt kormányzásé, ez már 1992 óta működik, ami valamenny i intézmény számára bizony korlátokat szabott. (18.50) És én nem ismerek egyetlen olyan országot - beleértve a leggazdagabb országokat - sem, ahol bármilyen egészségügyi ellátáshoz korlátlan hozzáférés lenne. Egyszerűen azért, mert nincs olyan ország, amel ynek olyan forrás állna rendelkezésére, hogy ezeket az igényeket maradéktalanul ki tudná elégíteni. Nyilván a teljesítményalapú finanszírozás finomításra szorul, de ez minden évben megtörténik, az adott költségvetés lehetőségei között. Úgy gondolom, tekint ettel arra, hogy képviselőtársam is aktív résztvevője volt mind a kidolgozásnak, mind természetesen a későbbiek során ennek a további működtetésének, megfelelő, jó szabályozókkal nyilván ezen is lehet javítani. A várólistával kapcsolatban szeretném elmonda ni, hogy saját tapasztalatunk is az, hogy nagyon sok helyen - ellenzéki képviselőtársaim is feltételezem, tudják ezt - nagyon sok alkalommal bizony politikai célra használják fel a beteg emberek rászorultságát, szándékosan olyan hosszú várólistákat gerjesz tve, amivel egyébként a betegek tűrőképességét nagymértékben próbára teszik. De ugyanez volt - visszaemlékszünk - a vizitdíjjal kapcsolatban is. Számos alkalommal, amikor jártam az országot, és a vizitdíjjal kapcsolatban meghallgattuk a lakossági panaszoka t, bizony kiderült, hogy nagyon sok helyen az alapellátásban dolgozó kollégák a rendeletekkel ellentétesen több alkalommal visszarendelték a betegeket, nem használták ki a törvény, illetve a kormányrendelet, miniszteri rendeletek adta lehetőségeket, bizony háromszor is visszarendelték egyegy recept megírásáért a beteget, csak azért, hogy annyiszor szedhessék be a 300 forintos vizitdíjat. Tehát természetesen így is lehet nagyon hosszú várólistákat gerjeszteni. Úgy gondolom, hogy ha szakmai alapon lehet a kö vetkezőkben megállapítani mind a struktúrákat, mind az egészségügyben azokat a kautélákat, amelyek a hosszú távú működés feltételei, úgy gondolom, ebben szakmai szinten lehet - és kell is - együttműködést találnunk. Ez az a terület, amely tízmillió lakos e gészségét érinti, tízmillió lakos jólétét érinti. Nem egy év, nem két év, de még csak nem is négy év feladata, hogy olyan szabályozórendszert alakítson ki, ami mellett a tízmillió lakos egészsége fenntartható legyen.
