Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor):
668 nevelő édesanya vonatkozásában; évről évre egyre kevesebb szülőt vo nz, azt gondolom, hogy alaposan át kell tekintenünk ezt az intézményt, hogy tudunke ezen változtatni. A jövedelempótló és jövedelemkiegészítő ellátások emelésére a nyugdíjemelésekkel azonos módon került sor ugyanezzel a 6,5 százalékkal. Meg kívánom jegyez ni, hogy ebben a társadalmi rétegben is megtörtént, az akkori még élő vizitdíjkompenzáció beépült az ellátásba. A nyári gyermekétkeztetésről szólnék még, hogy az általános tartalékból tervezte be a költségvetés az 1,2 milliárd forintot, és ez körülbelül 1 ,1 milliárdra teljesült, tehát azt remélem, hogy azért ennek az összegét majd a következő költségvetésben emelni tudjuk. Óriási szükség van rá, és jól hatályosul ez az ellátás. A rendszeres szociális segélyezettek száma valamennyivel növekedett a 2007. évb en, és ez meglátszik természetesen az erre fordított összegekben, ugyanilyen inflációkövető mértékben emeltük ezt is. Nem mehetünk el a gázár- és a távhőtámogatás finanszírozása mellett. Bizony ez volt a szociális tárca egyik fő kiadási tétele, ami annyiba n változott, hogy ezt megelőzően az energiatámogatási rendszer minden fogyasztót megillető úgynevezett volumentámogatás volt, és 2007. január 1jétől került sor arra, hogy a jövedelmi szinttől függő kompenzációt tudjuk adni a lakosoknak. Ebben az évben 2,1 millió háztartás részesült támogatásban, túlnyomó többségük, 1 millió 700 ezer a gázfűtésben és 328 ezer a távhőtámogatásban kapott némi segítséget a kiadásaihoz. Összességében 112 milliárdos volt 2007ben ez a kassza. Az önkormányzati fenntartású intézmé nyekről, azt gondolom, hogy sokszor lesz még szó. Én ebből egyetlen momentumot emelnék ki, ami a számokból látszik. Amikor az ellátásról beszélünk, akkor sokszor alapellátást és szakellátást különböztetünk meg, és mindig mondjuk, hogy az a legjobb ellátás, ami legközelebb van az illető ellátandó lakoshoz, ezért azt szorgalmazzuk, hogy inkább az alapellátást bővítsük, és minél később kerüljön sor arra, hogy valakinek intézményi ellátást kelljen igénybe venni. Úgy tűnik a számokból, hogy valóban sikeres ez a mozgás, lényegesen többet tudtunk fordítani alapellátásra, nem kellett olyan mértékben a szakellátást támogatni. A szociális szolgáltatások finanszírozása egy nagyon érzékeny területe ennek az anyagnak. Bizony 2007ben lényeges változások történtek itt is. Ezek az úgynevezett kapacitásszabályozás bevezetését alapozták meg. A szolgáltatások ugyan az utóbbi években fejlődésnek indultak, de azt látnunk kell, hogy az ellátottság területileg rendkívül egyenetlen, bizony a szolgáltatások színvonalában is óriási a differencia, és bizony nem mindenhol felel meg az előírásoknak ez a színvonal. Ezért a kapacitásszabályozás első lépéseként 2007. január 1jétől egyes új szolgáltatások, ellátottak után a fenntartó alanyi jogon a normatív hozzájárulás 50 százalékára volt jogosult, amelynek további 50 százalékára pályázati lehetőség volt adott. Ezek az érintett ellátások a következők. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, a támogató szolgáltatás, a közösségi ellátás, utcai szociális munka s a többi. Bizony ezen a területe n, azt gondolom, lesz még miről vitatkoznunk; nem a zárszámadás folytán, hiszen mint tudjuk, ezek a tényszámok, amelyek a tisztelt Ház előtt állnak, hanem majd a következő költségvetés tervezésénél. Ha szabad még, tekintettel arra, hogy maradt időm, én kül ön nem álltam volna fel reagálni az általam nagyra becsült Béki képviselő asszonynak egy mondatára, ami így szólt, hogy azért léptek ki a koalícióból, mert a kormány behúzta a féket, és nem folytatja tovább a reformokat. Én úgy gondolom, hogy ezt a féket n em a kormány húzta be, hanem az emberek, a polgárok, a lakosság, ez a hárommillió ember, aki elment és népszavazott, és ezzel közölte, hogy köszöni, ez az út számára nem megfelelő. Azt gondolom, kedves képviselőtársnőm, hogy ezen az úton így továbbhaladni nem bátorság lett volna, hanem vakság. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Mikola István képviselő urat illeti a szó.
