Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - Az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítési eszközök biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
626 Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérve az előterjesztett törvényjavaslathoz, annak lényege egy szakaszban fogalmazható meg: a csoport tagjának személyhez fű ződő jogát sérti, aki nagy nyilvánosság előtt nemzeti, etnikai hovatartozás, vallási meggyőződés vagy szexuális irányultság által meghatározott csoportot sértő, céljában vagy hatásában megalázó vagy félelemkeltő magatartást tanúsít. A törvényjavaslat, ismé tlem önmagunkat, egy újabb, immár sokadik kísérlet az ügynevezett gyűlöletbeszéd szabályozására. 2004 óta eddig valamennyi szabályozási konstrukciót alkotmányellenesnek ítélt az Alkotmánybíróság. A tervezet indoklása szerint az előterjesztő az Alkotmánybír óság útmutatásának megfelelően korrigálta a normaszöveget. A KDNP országgyűlési képviselőcsoportjának véleménye szerint jelen törvényjavaslat szakmailag nem jelent előrelépést a korábbi szövegváltozatokhoz képest, ezért nem tudjuk azt támogatni. (13.40) Az Alkotmánybíróság több esetben világosan kifejtette álláspontját a véleménynyilvánítási jog tartalmáról és korlátozhatóságáról. Úgy véljük azonban, hogy az előterjesztő bizonyos alapjogi axiómákat folyamatosan figyelmen kívül hagy, ezt tükrözik a tárca, illetve a kormány újabb és újabb tervezetei. Szeretnék ideidézni az Alkotmánybíróság legutóbbi döntéséből két kitételt: “A véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alapjogok között, ami meglehetősen szűkíti a törvényi korlátozás lehetős égeit. A véleménynyilvánítás szabadságának valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni.” A másik: “Az Alkotmánybíróság az alkotmány és a Ptk. alapján az á ltalános személyiségi jog egyik megfogalmazásaként megjelenő emberi méltóság jogát szükségképpen köti a természetes személyhez, mert fogalmailag kizárt, hogy e jogot személyek avagy személyi összességek jogaként értelmezze.” Félő, hogy a kormány ismét egy olyan gyűlöletbeszédtervezetet próbál elfogadtatni az Országgyűléssel, amely ha hatályba lépne, alkalmazhatatlanná válna a jogalkalmazók számára. Úgy látjuk, hogy több probléma merül fel a szabályozással kapcsolatban. Az egyik fontos gond és probléma az v olt, hogy ez a jogszabálytervezet semmilyen módon nem került közzétételre a minisztérium honlapján, tehát az elektronikus információszabadságról szóló törvényben, illetve a jogalkotásról szóló törvényben megfogalmazott kritériumoknak nem felel meg a törvén y tervezete. Nem készült hatástanulmány sem a tervezett jogszabályról. Megfontolandónak tartjuk azt a kritikát továbbá, amelyet a Társaság a Szabadságjogokért egyik képviselője fogalmazott meg a törvényjavaslat kapcsán. A TASZ álláspontja szerint dogmatika ilag nem megfelelő e külön törvényben való szabályozás. Látszik ugyan a javaslaton, hogy a büntető- és a polgári jogi szabályozással kapcsolatos Abhatározatot megpróbálták beépíteni, de az álláspontunk az, hogy itt a véleménynyilvánítás szabadsága továbbr a is csorbát szenved. Miért is gondoljuk azt, hogy ez nem felel meg továbbra sem az Alkotmánybíróság által felállított kritériumrendszernek, s nemcsak a 95., illetve 96/2008as Abhatározatnak, hanem a korábbi véleménynyilvánításról szóló határozatoknak se m? Az egyik, hogy önmagában valamilyen céllal történő véleménynyilvánítás is jogellenes magatartás lenne, függetlenül attól, hogy a jogsérelem bekövetkezike vagy sem. A másik probléma, amiről úgy vélik, hogy talán az előterjesztőnek érdemes lenne átgondol ni, pedig az, hogy azt kellene differenciálni, milyen körülmények között hangzik el egy ilyenfajta beszédmód. Tudniillik önmagában a nagy nyilvánosság nagyon kevés, mert a nagy nyilvánosság nagyon széles körű fogalom. Nagyon nem mindegy az, hogy egy csopor tot érő megalázó beszédmód olyan helyen történike meg, ahol az érintett nem tudja azt kikerülni. Vegyünk egy példát: valaki kijön egy templomból, és a templom előtt hangzik el a rá vagy a hozzá tartozó csoportra vonatkozó beszédforma. Ez teljesen más megí télés alá esik, mintha egy elzárt helyen, az erdő mélyén tíz ember dehonesztáló és elítélendő megjegyzéseket tenne. Úgy gondoljuk, hogy a társadalom nagy részétől az elítélés elvárható magatartás, de jogilag teljesen másképp kellene
