Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 15 (155. szám) - José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnökének és kíséretének köszöntése - José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnökének beszéde (angol nyelven) - JOSÉ MANUEL BARROSO, az Európai Bizottság elnökének
63 három szempontból találják hasznosnak ezt a mechanizmust: ezáltal proaktívabb h ozzáállást tanúsíthatnak az európai kérdésekhez; erősíti az információhoz való jogukat; valamint lehetővé teszi számukra, hogy erősítsék a saját kormányuk fölötti ellenőrzést. Az, hogy az egyes nemzeti parlamentek ilyen érdeklődést mutatnak az új mechaniz mus iránt, szintén bizonyítja az Európai Unió iránti elkötelezettségüket. A Bizottság valóban kiemelt fontosságot tulajdonít a nemzeti parlamentekkel való kapcsolatnak. A párbeszédmechanizmuson kívül 21 tagállam parlamentjét volt szerencsém meglá togatni. A Bizottság tagjai összesen több mint 400 alkalommal találkoztak nemzeti parlamentekkel és parlamenti bizottságokkal. Az európai integráció történetében nem volt még egy ilyen Európai Bizottság, amely ennyiszer tartott volna beszédet nemzeti parla mentek előtt. Az elkövetkező időszakban tovább erősödik a nemzeti parlamentek ellenőrzési joga európai ügyekben, uniós szinten még inkább hallathatják majd szavukat, legfőképp a szubszidiaritás elvének betartására létesített új mechanizmusokon keresztül. E rről szól a Lisszaboni Szerződés, és a magam részéről üdvözlöm a parlamentek hatalmának erősödését a közös európai projektben. Emellett azonban szeretném hangsúlyozni, hogy a szubszidiaritás elve az Európai Unió hatékonyságát is erősíti, mégpedig az intézm ényes partnerség hatékonyságának javítása révén. A szubszidiaritás nem jelent ürügyet intézményes akadályok emelésére, vagy az európai integráció bármiféle regressziójára. Hölgyeim és Uraim, hadd folytassam a legutóbbi bővítés hozta európai újraegyesítés pozitív hatásával. Az európai bővítés alapelveit ezzel a három szóval foglalnám össze: béke, szabadság, szolidaritás. Most, amikor a hatalmas európai kontinens városaiba ismét tankok gördültek, az emberek pedig menekülnek a katonai összecsapások elől, min den eddiginél helyénvalóbb, hogy felidézzük, mit is jelent az európai projekt. Mindenek előtt békét jelent. A történelem során először egyesült újra békésen Európa, a 2004es és a 2007es bővítés során. Ám az “európai béke” nem csak azt jelenti, hogy nincs háború. Az európai politikai rendeződés és szerveződés új módját is jelenti: olyan politikai rendet, amelyben az intézmények, a szabályok és a tárgyalás lép az erőszak és a háborúk helyébe. Sokkal jobb, ha a parlamentben folytatunk élénk politikai vitát, mintha teret engednénk az erőszaknak. Ez a demokratikus politizálás. De a bővítés a szabadságról – a politikai szabadságról is szólt. Alig több mint fél évszázaddal ezelőtt a magyar nép Budapest utcáin tett tanúságot szabadságszeretetéről, a demokrácia ir ánti óhajáról, és az Európához való visszatérés szándékáról. A szabadságharcot, az igazság iránti küzdelmet rövid távon eltiporta a szovjet katonai hatalom. Ám a szabadságharcos szellemet soha nem tudta megtörni, a szellem tovább élt. 1989ben Magyarorszá g végre a szabad világ része lett – az Európai Unió, e szabad országok által létrehozott önkéntes közösség tagállama. Az Európai Unió a szabadságukért oly sokáig küzdő középeurópai országok természetes célpontja. Ha megengedik, ismét személyes példához n yúlnék. A szabadság, a demokrácia és az európai integráció közötti kapcsolat az én személyes és politikai tapasztalatomnak is része. Olyan országban nőttem fel Európa délnyugati részében, ahol akkor nekünk sem jutott osztályrészül a politikai szabadság. Ma is emlékszem, hogy 18 éves koromig nem olvashattam el minden könyvet, amit pedig el akartam olvasni, és az én generációm sem azt a politikai életet kapta, amelyre vágyott. A portugál nép is Európa, az Európai Közösség felé törekedett, mi is ebben láttuk a szabadság és a demokrácia garanciáját. Sok délnyugateurópai országban az Európai Unió jelenti a mi generációnk számára a demokráciát és a szabadságot. Ez a történelmi tapasztalat két meggyőződést szilárdított meg bennem – ezeket szeretném Önökkel is mego sztani. Az Európai Unió bővítése az európai történelem egyik legnagyobb sikere. Az európai építkezés pedig mindenekelőtt a szabadságról és a szolidaritásról szól.
