Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 30 (160. szám) - A közrend, valamint az igazságszolgáltatás működésének védelme érdekében szükséges egyes törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
588 A Btk.t ultima ratióként kellene működtetni, hiszen az a legsúlyosabb jogsértésekre hivatott reagálni, úgy gondoljuk tehát, hogy ezért ez a törvényjavaslat nem elfogadható, alkotm ányossági aggályokat vet föl több esetben, ezért a bizottságunkban ez a kisebbségi vélemény alakult ki. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Akkor megadom a szót Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszonynak, aki szintén egy kisebbségi véleményt fog ezek szerint ismertetni. Parancsoljon! FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA , az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztel t Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságban valóban a törvényjavaslat felefele arányban kapott támogató és elutasító szavazatokat. Ellenzéki képviselőtársaink, mint ahogy ezt hallhattuk is, lény egében azt mondták, hogy nincs olyan probléma, amire a jogalkotásnak kellene reagálnia, és főként nem úgy, ahogy az előterjesztés teszi. Mi viszont azt mondtuk, hogy nagyon is valóságos az a veszély, amire a jogalkotásban is keresni kell a választ. (10.30) Merthogy mindannyian egyetértettünk abban, hogy a közrend, azon belül is a közbiztonság és a köznyugalom, valamint a hatóságok, a bíróságok és az ügyészségek védelme kiemelkedő érdek. Abban is egyetértettünk, egyet kellett értenünk, hogy a jelenlegi jogsz abályokban rögzített elkövetési magatartásokhoz képest az elmúlt időszakban, hozzáteszem, nem a közelmúltban, hanem hosszabb időszakban olyan új cselekmények is megjelentek, olyan új, erőszakos, riasztó, a lakosság széles köreiben félelmet keltő magatartás ok is megjelentek, amelyek súlyosan zavarják az említett érdeket. Kétségtelen, hogy a kérdéskörben a szabadság és a rend kényes egyensúlyáról van szó, amelynek fenntartása nem egyszerű feladat. Erről többen is szóltak. De mi úgy véltük, hogy ha a szabadság és rend kényes egyensúlya megbomlik, akkor a jogalkotónak is van feladata, karban kell tartani a jogszabályokat. Egyébként szeretném megjegyezni, hogy ezt az alaptételt a bizottsági ülésünkön megszólaló jogvédő szervezetek képviselői sem kérdőjelezték meg többségükben. A definíciókban, a büntetési tételekben, ha úgy tetszik, a mértékben vitatkoztak, mert hiszen szűk a mezsgye, ezt mindannyian tudjuk. De azt nem mondták, hogy nincs létjogosultsága a törvények megváltoztatásának, fejlesztésének. Volt persze olyan megszólaló is, aki kizárólag politikai kérdésnek fogta fel az előterjesztést, és a maga nyilvánvaló politikai elkötelezettségével utasított el gyakorlatilag mindent. Ezzel nem volt mit tennünk. Ugyanakkor mi, akik a törvényjavaslat mellett, az általá nos vitára való alkalmasság mellett szavaztunk, nem vitattuk, hogy a részletekben szükség lehet még pontosításokra, szükség lesz pontosításokra, de nagyon határozottan kiálltunk amellett, hogy a változtatás szükséges. Azt sem vitattuk, hogy a közrend és a köznyugalom, a biztonság megsértőivel szemben komplex módon kell fellépni, mint ahogy ezt többen is mondták. De itt is szeretném én is hangsúlyozni, hogy a jogalkotó a jogalkotással tud fellépni. Az igazságszolgáltatás, a bíróságok, az ügyészség, a jogalka lmazás feladatát a kormány, de még a parlament sem veheti át, mint ahogy, hozzáteszem, a civil kurázsit sem - nagyon helyesen. Tisztelt Ház! Nem tehetem meg, azt hiszem, hogy ne tegyek róla említést, mert amikor megesik az, hogy egy ellenzéki képviselő a m agyar parlamentben odaszól az államtitkárnak, hogy “Lógni fogsz!”, akkor valóban új helyzet van. Nem egy rossz mondatról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hanem egy olyan mondatról, amit az illető valószínűleg úgy is gondolt. És gondolhatta, mert kapott rá biztatást. Minden magyar állampolgárnak mondom, a fenyegetés nem áll meg, sohasem áll meg ott, ahol esetleg még ő is szeretné. Bárki lehet célpont. És a történet egy “rossz mondattal” kezdődik, a tojásdobálással folytatódik, erről beszélünk most, és saj nos cipőkkel, a magányos cipőkkel is végződhet. Azt szeretném hinni, hogy ezt nem akarnánk.
