Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 29 (159. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - MÉCS IMRE (MSZP):
565 A javaslatban igyekeztünk megtalálni a megfelelő egyensúlyt és a még vállalható kompromisszumokat a sokszor igen eltérő álláspontok és érdekek között. Minden igyekezetünk ellenére maradtak még vitás, rendezést igénylő kérdések. Mind ezekre figyelemmel a parlament, az egész turisztikai szakma felé nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a javaslat tárgyalása során ezek rendezésére tulajdonképpen nyitottak vagyunk, ha megvan a partnerség a parlament különböző politikai erői és nyilván elsős orban a kormánypárt között. Nyitottak vagyunk minden ésszerű, jobbító szándékú javaslat iránt, érkezzen az bármelyik frakció oldaláról. A turizmus feltételrendszerének erősítése kiemelt nemzeti érdek. Az ágazat támogatására kérem a képviselő urat és az egé sz Országgyűlést. Nincs kétségem, hogy képviselő úrnak egész eddigi életpályája, tevékenysége a turizmushoz kötődik, annak elkötelezettje, közösen még sok sikeres munkát fogunk elvégezni. Köszönöm szépen napirend utáni felszólalását. ELNÖ K (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm, miniszter úr. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, MSZP, “Ma 50 éve végezték ki dr. Szobonya Zoltánt, a Jánoshalmi Forradalmi Bizottság vezetőjét” címmel. A képviselő urat illeti a szó. MÉCS IM RE (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Ma 50 éve végezték ki Kecskeméten életének negyvenkilencedik évében a forradalom talán egyik legszimpatikusabb, odaadóbb mozgatóját, szervezőjét, dr. Szobonya Zoltánt, a Jánoshalmi Forradalmi Bizottság tényleges vezetőjét. Em lékezzünk életútjára és hősi halálára! Édesapja, a középnemesi származású Szobonya Pál banktisztviselőként került Jánoshalmára, édesanyja a falu közéletében jelentős szerepet játszó Zámbó család Ilona nevű leánya. Általános iskoláit helyben, gimnáziumi tan ulmányait Hajdúnánáson végezte, majd 1933ban a Debreceni Egyetemen szerzett jogi diplomát, doktori címét 1938ban kapta meg. 1942ben megnősült, felesége Rumpf Katalin, akivel három leánygyermekük született: Csilla 1951ben, Emőke 1953ban és Tünde 1954b en. 1933 és 1940 között gyakornokként dolgozott Jánoshalmán, majd alispáni titkárként. 1942ben Bajára helyezték szolgabírónak, innen vonult be katonának. Tartalékos főhadnagyként került orosz hadifogságba. 1947ben került haza. Jánoshalmán először járási főjegyzőként dolgozott 1949ig, s mivel az iskolák államosítása ellen nyíltan fellépett, az állami szolgálatból eltávolították. Családjával ekkor már Mélykúton élt, s így mindkét község bajba jutott embereit képviselte ügyesbajos dolgaikban. Az ötvenes év ekben intézte a kuláknak kikiáltott családok ügyeit, sokszor az ő segítségével szerezhették meg szerény nyugdíjukat. Gyakran a perköltséget is a saját zsebéből fedezte. Munkásságának és egyéniségének köszönhetően hamarosan köztiszteletben állt. A forradalm i események Jánoshalmán október 26án kezdődtek, akkor ért oda a forradalom. Az emberek lelkesedése kezdett beérni. Megfékezésükre a tanácsházán megalakult pártállami válságstáb, a párttitkár, a rendőrparancsnok meg a többiek őrizetbe vétették a forradalom várható vezetőit, dr. Szobonya Zoltánt és a volt községi bírót. A hír hallatára az emberek az utcára vonultak, kiszabadították őket, megalakították a forradalmi bizottságot, követeléseiket 19 pontban fogalmazták meg. Vezetőjükké dr. Szobonya Zoltánt válas ztották, aki felvette a kapcsolatot a környező községekkel, segítséget nyújtott az ottani forradalmi bizottságok megalakulásában. Kapcsolatot tartott a kiskunhalasi és a bajai forradalmi bizottságokkal. Számára a legfőbb érték az emberi élet volt, mindenki t visszafogott az önbíráskodástól és a személyes bosszútól. Neki köszönhető, hogy Jánoshalmán semmilyen erőszakos cselekmény nem volt, mindvégig rend, élet- és vagyonbiztonság volt tapasztalható.
