Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 29 (159. szám) - A minősített adat védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TÓTH ANDRÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
545 akarja zárni. Eddig a törekvés rendben van. De azért felhívnám a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy ilyen alapon, ahogy a törvényjavaslat tartalmazza a minősítéssel való visszaélés problematikáját, nincs olyan törvény ma Magyarországon, vagy nincs olyan alkotmányos alapintézmény, amellyel összefüggésben ne lehetne megfogalmazni, hogy mire nem lehet felhasználni az adott inté zményrendszert, vagy mi az, ami az adott intézményrendszer vonatkozásában törvényellenes, vagy az eredeti céljától idegen. Bele lehet ezt tenni, ha ez egy kompromisszum következményeként került be a normaszövegbe, akkor rajtunk ez ne múljék, de azt gondolo m, hogy ilyen szempontból egy kicsit olyan íze van ennek a normaszövegnek, hogy itt valakik valamilyen módon nagyon próbálják a minősítési rendszert és a minősítési rendszert alkalmazókat adott esetben pellengérre állítani. Félreértés ne essék: tisztában v agyunk azzal, hogy a minősítési rendszerrel az elmúlt évek során, az elmúlt 13 év során voltak visszaélések. Voltak indokolatlan minősítések, voltak olyan esetek, amikor valóban ezt a rendszert nem funkcionálisan használták. De ebből nem biztosan következi k, hogy ennyire befeszítve kell egy minősítési rendszer törvényi leírásában a rossz példákat, adott esetben negatív felsorolással egy törvényjavaslat részévé tenni. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt törvényjavaslat, ezt államtitkár ú r is jelezte, megszünteti az államtitokköri jegyzéket, és megszünteti azt az intézményt, amelyet annak idején a szakminiszterek alakítottak ki, a szolgálatititokjegyzék körét. Ebbe a törvényi felfogásba ezek a titokköri jegyzékek valóban nem férnek bele. Ugyanakkor behozza az említett négyfokozatú, káralapú minősítés rendszerét. Azt gondolom, hogy ez ma már Európaszerte elfogadott, és általában a NATOtagországok és az uniós államok többsége ilyen vagy ehhez hasonló rendszereket működtet. Ez, azt hiszem, alapvetően rendben van. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ennek a bizonyos kármértéknek a megállapítása, pontosítása adott esetekben még egy végiggondolást igényelhet, vagy szükségessé tehet. Üdvözöljük és egyetértünk azzal a törekvéssel, hogy a Nemzeti Bizton sági Felügyelet, amely eredetileg valóban az Európai Unió és a NATO minősített adatainak hazai védelmére és kezelésük ellenőrzésére jött létre, kapja meg egységes feladatként mint nemzeti hatóság az egész magyar titokvédelmi rendszer felügyeletét. Ez éssze rű törekvés, olyan törekvés, amely az egységes szemlélet biztosítását is megalapozza. Ugyanakkor néhány helyen a felügyelet feladatkörével, tevékenységével összefüggésben látunk olyan elemeket, amelyek meggondolását javasoljuk. Vagyis túlterjeszkedő megold ások vannak, amikor olyan adatkezelést vagy olyan feladatkört kíván a törvény odaruházni, ami nem biztos, hogy ebben a formában indokolt. Két példát szeretnék ideidézni mondanivalóm alátámasztásául. Egyrészt általános jelleggel ajánlási jogot kapna a felüg yelet. Megmondom őszintén, az általános érvényű ajánlási jog biztosítását nem pontosan értem, és nem is hiszem, hogy erre olyan túl nagy szükség lenne. (Pettkó András közbeszól.) Tessék? (Pettkó András legyint.) Bocsánat. A má sik: bizonyos vonatkozásban, például a nemzetbiztonsági szolgálatok által kibocsátott szakvélemény vagy adott esetben minősítés vonatkozásában nem biztos, hogy a felügyeletnek ezeknek az adatoknak a kezelésére jogot kéne adni, hiszen ezeket az adatokat a s zolgálatok kezelik. Egy duplikációt érzek a dologban, de nyilván a részletes vita keretében ezeket a kérdéseket egyértelműen tisztázni lehet. Lényeges az, hogy a törvénymódosítás szükségessé teszi feles és kétharmados törvények módosítását. Erről államtitk ár úr részletesebben beszélt. A nagy kérdés, a nagy politikai kihívás az Országgyűlés előtt, hogy azoknak a kétharmados törvényeknek a módosítása, amelyek átvezetése szerintünk is szükséges egy üzembiztos és korszerű titokvédelmi rendszer kialakításához, a parlamentben biztosítható lesze. E vonatkozásban két példa a bizottsági vitákban is elhangzott. Mind a kettőt idehoznám, mindenfajta karikírozás nélkül. Elég érdekes lenne az a működés, amikor a Magyar Köztársaság adja az Európai Unió elnöki tisztét, és az akkori miniszterelnöknek, bárkiről van szó, azért, mert nincs megfelelő magyar titokvédelmi rendszer, és nem tudtuk a megfelelő jogi intézményeket kialakítani, mondjuk, Brüsszelbe vagy Bécsbe kelljen elmennie azért, hogy egyegy
