Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 15 (186. szám) - A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - Az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződésnek az áruk szabad áramlását biztosító rendelkezéseihez kapcsolódó kölcsönös elismerés alkalmazásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - Napirenden kívüli felszólalók: - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
4290 Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Gőgös Zoltán államtitkár úrnak, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium részéről . Államtitkár úr! GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Amiket elmondott, abban nagyon sok igazság van, és nekem azért is különösen érdekes téma ez, mert az életem egy részét pont egy nagy, tehenészettel is rendelkező üzemben töltöttem el vezetőként, és azt is tudjuk, hogy ez a szakma csúcsa. Mondjuk, persze van, aki csak beszélget róla, és van, aki meg csinálta is, de az egy más kérdés. Azt gondolom, azon ke ll elgondolkodnunk, hogy hogyan lehet máshol olcsóbb a tej. Valahonnan innen kell kiindulnunk; meg még egyen: emlékszem arra, amikor 20 forint haszon volt literenként a tejen - nem most volt, jó pár évvel ezelőtt , de soha nem tettünk félre egy fillért se m, és nem modernizáltunk. Tehát hogyha most ugyanebbe a hibába esünk, hogy most van egy viszonylag rosszabb árpozíció, ami általában - a világpiaci hullámzás - erre az ágazatra is igaz, hiszen vannak fellendülések, vannak lejjebb menések. Akkora hullámzás nincs, mint a sertésnél, ami most éppen jó áron van, de ez nem elkerülhető, ezért az ágazatnak oda kell figyelni arra, hogy amikor lehet tartalékot képezni, akkor képezzen, illetve amikor fejlesztési lehetőségei vannak, fejlesszen. Nagyon bízom benne, hogy a tejtermelő gazdaságok döntő többsége túl fogja élni ezt az időszakot, aminek - hozzáteszem - még nem vagyunk az alján. Azt látom, hogy azok a modern technológiával működő tehenészetek, amelyek kevesebb abrakkal, jobb genetikai állományú állatokkal dolgo znak, bizonybizony olcsóbban gyártják a tejet, mint ahogy mi előállítjuk. Nem beszélve arról, amiben teljesen igaza van a képviselő úrnak, hogy van egy nagyon rossz szerkezetű feldolgozóiparunk, ahol gyakorlatilag csak az elsődleges feldolgozás maradt meg , és semmiféle prémiumterméket szinte nem gyártunk. Innentől kezdve ezen nagyon nehéz hasznot képezni. Tehát ha nincsenek drága sajtjaink például - amik lehetnének, mert miért ne lehetnének , akkor nyilván az átvételi árakban is valahol csak a pasztőrözöt t tej árrése van benne, és az bizonybizony elég kevés. Nem beszélve arról, hogy időnként a tejet a legegyszerűbb használni, mondjuk, általában az élelmiszerárak letörésére. Ezzel is nap mint nap találkozunk, csak ebben az évben három olyan kereskedőházat fogtunk meg, ahol beszerzési ár alatt értékesítették a tejet, ami persze jó lehet a fogyasztónak bizonyos értelemben, de nagyonnagyon rossz a termelőknek, hiszen azt jelenti, hogy ők kénytelenek vagy nyomottabb áron adni, vagy nem veszik meg tőlük a tejet . Tehát azt gondolom, hogy az a fejlesztési program, amit elkezdtünk, és reményeink szerint most már majd banki oldalról is tudjuk kezelni - ha nem a kereskedelmi bankokkal, akkor mással , azzal elérhetünk arra a színvonalra, legalábbis az alapanyagelőál lítás terén, hogy ott már ne legyünk hátrányban. A másik, amire nagyon oda kell figyelnünk, hogy egyébként mi akkor is meghagytunk minden támogatást a tejágazatnak, amikor 100 forintért is el lehetett adni a tejet, amikor azért abban volt viszonylag tiszte sséges nyereségtartalom. Ez nem volt olyan régen, egyébként egy éve, és nem kívánunk ezen változtatni. Sőt, azt mondom, hogy minden lehetőséget meg fogunk ragadni, hogy még milyen pluszforrásokat tudunk ennek az ágazatnak adni. De azért egy dolgot hadd eml ítsek meg, képviselő úr: amikor vérző szívvel beszélnek erről az ágazatról, akkor egy dolgot elfelejtenek; azt, hogy az SPS nélkül nem lesz tehenészet Magyarországon, egy darab sem. És ezt elég keményen ellenzik, és keményen tiltakoznak. Ugyanis az azt jel enti, hogy amit most adunk, nagyjából 9 forint jövedelemkiegészítést a tejtermelőknek, onnantól kezdve ez körülbelül 2 forint lesz, ha 5 millió hektárra felosztok, mondjuk, 12 milliárd forintot. Ezt elég könnyű kiszámolni, hogy akkor mennyi marad, főleg an nak a tejtermelőnek, aki egyébként a tömegtakarmányi részét is úgy vásárolja. Tehát erre is oda kell figyelni, amikor egy ágazat problémáját kezeljük, hogy akkor már ne menjünk vele a másik ágon meg szembe, mert a legnagyobb vesztesei annak, ha nem sikerül az SPSt bevezetnünk, pontosan a tejelő tehenészetek
