Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 9 (185. szám) - Beszámoló a Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről; valamint a Szülőföld Alap 2007. évi tevékenységéről és működéséről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BOTKA LAJOSNÉ (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz):
4091 Köszönöm a szót, elnök úr. A Szülőföld Alap tavalyi tevékenységéről szóló beszámolóból is kiviláglik - és nekünk először az egész helyzetbe kell beillesztenünk ezt a jelenséget - az a tény, hogy a Szü lőföld Alap annak a kormányzati törekvésnek a gyümölcse, amit a 2004. december 5i népszavazás eredménytelensége és ezzel a szomszédságunkban, a szülőföldjén megmaradt magyar néprészek magyar állampolgárságának megadásával kapcsolatos kormányzati ellenprop aganda nyomán előállott helyzet váltott ki. Gyurcsány miniszterelnök immár szokásosnak tekinthető reflexszel új programot, új nemzetpolitikát hirdetett meg, úgy láttam, hogy az előbb erről Herényi Károly képviselőtársam megfeledkezett, és ennek a nyomán bo ntotta le a kapcsolattartás rendszerváltozás során kialakított intézményeit. Ez megfelelt annak a felfogásnak, amivel régebben is találkoztunk, liberális oldalról különösen a magyarmagyar párbeszéddel kapcsolatban, hogy jaj, csak ne intézményesítsük az eg yüttgondolkodást a határ két oldalán élő magyarok között. A Magyar Állandó Értekezletet így rövid, néhány éves intézményesült működése során és után elsorvasztásra ítélte a szocialistaliberális kormány. De nemcsak a Magyar Állandó Értekezletet, hanem a Ha táron Túli Magyarok Hivatalát is, azután meg a legfontosabb alapítványokat. Utólagosan elhangzik az az érv, hogy több szomszédos ország uniós csatlakozása miatt kellett az egész kapcsolattartó, támogató rendszert fölforgatni, ezt azonban, mint már valaki e mlítette is itt a Házban, senki sem fejtette ki tényszerűen, és az azóta működtetett rendszer nagyobb hatékonyságát sem lehetett igazolni. A magyar állampolgárság megadását elutasítva a jelenlegi országukban komoly hátránnyal és az asszimiláció sodrában él ő magyaroknak a Gyurcsányféle program a szülőföldön való boldogulást és gyarapodásban való támogatást ígér. Ehhez előbb a 2005ben megszületett Szülőföld Alapról szóló törvény, amelyet azonban dialektikusan tovább kellett alakítgatni, már csak azért is, m ert például hogyan kezelné az időközben megszüntetett HTMH, a Határon Túli Magyarok Hivatala a Szülőföld Alapot, ha egyszer megszüntették. Azonkívül kiderült, hogy a Szülőföld Alap évről évre egyre kevésbé számíthat arra, hogy az állampolgárok adójuk 1 szá zalékával támogassák. Tóth Gyula már említést tett erről, hogy az első évben ez 110 millió forint volt, majd lett 72,3 millió, míg 2008ra meg is szűnt. A közbizalom hiánya itt is tetten érhető volt, így hát a kormány feladta a kísérletet. Másik érv a vált ozásra, a korábban kialakult rendszer elsöprésére az volt, hogy sokcsatornás, átláthatatlan, gyakran párhuzamos támogatásokat nyújtott. Nos, a csatorna talán tényleg kevesebb lett, bár most is csak a költségvetés több fejezetéből lehet összegereblyézni az előirányzatokat, de a támogatás nyújtásának átláthatósága jobb volt korábban, és a párhuzamosság is újratermelődött. Érdemes ezért kitekinteni a határon túli magyarokat érintő tavalyi támogatásokra, és ebben a keretben megvizsgálni egy Szülőföld Alap helyz etét. A pénzügyi biztonság hiánya, amely egész társadalmunkat sújtja, mint a cseppben a tenger, úgy megragadható itt is. A határainkon kívül került magyarok támogatási rendszerét is folyton át- meg átszervezik, pedig a kedvezményezettek kegyelmi állapotot élvezhettek volna. Elvégre hat éve folyamatosan egy kézben van az irányítás, ugyanaz a szocialistaliberális vezetés van Magyarországon. Így, ha volna tartós koncepció, hogy azt ne mondjam, nemzetpolitikai elképzelés, eddig több mint hatéves folyamatosságo t lehetett volna biztosítani. Ezzel szemben az említett átszervezések átláthatatlanná teszik a pénzügyi viszonyokat. Jellemző példa erre, mondjuk, a Sapientia Egyetem Erdélyben, amelynek támogatását jelentősen csökkentették, holott a Románia tanügyi rendsz erében történő megkapaszkodás inkább a fokozottabb támogatást tette volna szükségessé. A korábban kialakított 2 milliárd forintnyi szükségletből előbb 1,4 milliárd, majd 1 milliárd lett, ígért a kormány 400 millió pályázati lehetőséget, amiből 200 millió l ett. Mindez megnehezítette a felsőoktatás tervezett kialakítását, s akkor még nem is említettük sajnos a Sapientia ellen az otthoni és itthoni magyar sajtóban megindított támadásokat. Mindezt olyan helyzetben, amikor a magyar
