Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 8 (184. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BECSÓ ZSOLT (Fidesz):
4060 A napirendi pontjaink tárgyalásának végére ért ünk. Mielőtt a napirend utáni felszólalásokra kerülne sor, öt perc szünetet rendelek el. (Rövid szünet.) (22.00) Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! Tehá t mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk, mint ahogy azt az előbb már említettem. Most napirend utáni felszólalások következnek. Mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Becsó Zsolt képviselő úr, Fidesz: “1956. december 8. Salgótarj án” címmel. Képviselő urat illeti a szó 5 perces időkeretben. BECSÓ ZSOLT (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. - Az elnök csenget.) Salgótarján gyászol december 8án. Mindenki gyászol országszerte, akinek legdrágább a szabadságért feláldozott e mberélet. “Mától kezdve lövünk.” A hírhedt mondat Marosán György kommunista politikus szájából hangzott el, amikor a Steigerwald Ottó által vezetett munkástanácsdelegáció nem teljesítette a Kádárkormány követeléseit. Hajnalban ávós és szovjet egységek le tartóztattak két munkástanácsi vezetőt, ami hatalmas felháborodást váltott ki a városban. A letartóztatások hírére több ezer vasgyári, üveggyári munkás, bányászok és a hozzájuk csatlakozók a salgótarjáni rendőrkapitányság és a megyei tanács épülete elé von ultak. Mai szóhasználattal élve azért, hogy felemeljék szavukat a jogtalan és aránytalan rendészeti intézkedések ellen. Követelték a letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását. Hamarosan kiderült, hogy az akkori kommunista vezetők a napnak nem minden sz akában hazudtak. Beteljesült a marosáni ígéret. Eldördült a hatalom sortüze. Véres testekkel lett tele az utca. Egyes történészek szerint 46an haltak meg, más források 130 halottról beszélnek, a sebesültek számát pedig másfélszáz körülire becsülik. Az áld ozatok pontos számát nehéz megállapítani, mert sokuknak a halál okaként a kórházban különböző betegségeket tüntettek fel. Egy hevenyészett rendőri vizsgálat jegyzőkönyvét pedig titkosították, az igazságot elhallgatták az emberek előtt. A Nógrád megyei kegy etlenkedések azonban ezzel még nem értek véget. A pufajkások személyes szadizmusuk kielégítése érdekében a parancsra tett akciókon kívül is tettek szabad portyákat. A Salgótarjáni Acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét 1956. december 13án megkínozták, meg ölték, majd holttestüket az Ipoly folyóba dobták. A salgótarjáni sortüzet követő napokban a tömegbe lőttek Miskolcon, Egerben, Gyomán és más városokban. A gyilkosok ma is ismeretlenek és büntetlenek. A Kádárdiktatúra bölcsőjét véres kézzel ringatták. Mind en rendelkezésükre álló eszközzel igyekeztek megtörni a forradalmi nemzeti ellenállást, hogy még írmagja se maradjon. A salgótarjániak a szabadságharc leverése után is készen álltak a haza iránti áldozatra. Példát mutattak a nemzetért érzett felelősségből. Példát mutattak a szabadság és a függetlenség melletti elkötelezettségükből, elszántságukból. Azért kell emlékeznünk tragikus hősiességükre, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló tömegmészárlás. Soha többé ne fordulhasson elő ebben az országban, hog y a nemzeti függetlenség, a demokrácia, az emberi jogok érvényesülése mellett kiállók jutalma a hatalom golyózápora legyen! Tisztelt Ház! Bibó István arra is figyelmeztetett, hogy a szabadság ott kezdődik, ahol a félelem véget ér. A salgótarjáni tüntetők, a sortűz áldozatai nem féltek 1956. december 8án, mert egységesnek, erősnek és szabadnak érezték magukat. Ma viszont a salgótarjáni emberek szíve is csordultig van félelemmel. Félnek attól, hogy elveszítik állásukat, félnek attól, hogy a kényszerhiteleket , a dagadó közüzemi számlákat a
