Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 8 (184. szám) - Gulyás József (SZDSZ) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - “Kötött pályán teljes gőzzel?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MOLNÁR CSABA közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter:
3958 jár. Éppen ezért Európában már mindenütt rájöttek, hogy az utasok jobb kiszolgálása érdekébe n célszerű minél sűrűbben, jó csatlakozással közlekedtetni a vonatokat. A jövő évre tervezett vonatszámcsökkentés viszont a vasúti személyszállítás eredményét fogja csökkenteni. Érdemi költségmegtakarítást nem hoz, viszont az utasszámot, így a bevételeket egyértelműen csökkenti. A legdrasztikusabb változás a TatabányaOroszlányvasútvonalon történik, ahol az eddigi órás ütemes rendszer teljesen megszűnik, az eddigi napi 21 vonatpár helyett csak 15 fog közlekedni. Ezen túlmenően az átszállási probléma is meg jelenik, tatabányai csatlakozások Budapest és Komárom felé nem lesznek többé. Annak ellenére történik ez, hogy a vonalon az ütemes menetrend bevezetése óta az utasszám csaknem két és félszeresére nőtt. Tisztelt Miniszter Úr! Miért kívánja megsemmisíteni az ütemes menetrend bevezetésével elért eredményeket? Miért nem jár több vonat ott, ahol használják, és kevesebb ott, ahol nem? Miért kell azonos útszakaszon párhuzamosan finanszírozni a vasúti és a közösségi közlekedést? Miért állt le, és miért nem folytató dik a vasúti reform? Várom megtisztelő válaszát. (Taps az SZDSZ soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A képviselő úr interpellációjára Molnár Csaba miniszter úr válaszol. Öné a szó, miniszter úr. DR. MOLNÁR CSABA közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a kérdéseire a kérdésfeltevés sorrendjében válaszoljak. Az első kérdését tekintve, az új vasúti menetrend követelményei és feltételrends zerei nem a MÁV, hanem a minisztérium által egyértelműen meghatározottak. Az a döntés született még néhány hónappal korábban - a miniszter elődöm hozta ezt a döntést, de ezzel a döntésével én teljesen egyetértek , hogy 2009ben a kibocsátás a 2008ashoz k épest nem csökkenhet, vagyis a kibocsátás megtartásáról van szó. Ez persze azt jelenti, hogy bizonyos vonalakon bővítésre kerül sor, más vonalakon, ahol tipikusan kihasználatlanok, ott pedig szűkítésre kerül sor. Az ütemes menetrend megszüntetéséről, megse mmisítéséről, ahogy a képviselő úr fogalmaz, azt gondolom, hogy szó nincsen. Pontosan az ütemes menetrend kibővítéséről van szó. Ahogy a képviselő úr is láthatja a menetrendben, korábban ez csak KeletMagyarországon volt jellemző hazánkban, most pedig az ú j menetrend szerint már NyugatDunántúlon, a Dunántúlon is bevezetésre kerülne az ütemes menetrend. A cél tehát az, hogy a kihasználatlan és indokolatlan kapacitásokat lehet és kell leépíteni, ahol viszont nagyon erős utasigény jelentkezik, ott természetes en ezt fenn kell tartani. Ezért azok a változtatások, amelyekről a képviselő úr beszél, szűkítő változtatások, csak a csúcsidőn kívüli kihasználatlan vonalakra, a tanítási szünetben, illetve napközben csúcsidőn kívüli vonalakra, illetve az év végén kihaszn álatlanul működő vonatokra vonatkoznak. A második kérdését tekintve, tisztelt képviselő úr, a MÁV a menetrendi kínálatot természetesen a várható utasforgalomhoz próbálta alakítani. Mivel a legtöbben - ezt valamennyien tudjuk - a vasúti szolgáltatásokat a b udapesti elővárosi vonalakon veszik igénybe, ezért természetesen itt közlekedik a legtöbb vonat, más helyeken és más időszakokban természetesen sokkal kevesebb vonat közlekedik. Azok a változások, amelyeket a képviselő úr mond, kizárólag az ütemen felüli v onalakat érintik. Az ütemes menetrend esetében csak legfeljebb az ütemesség mértéke változik. Meg kell nézni, hogy mik a legfontosabb igények. Természetesen mind az utasforgalomban, mind a hivatásforgalomban, mind pedig a tanulói forgalomban a kora reggeli órák a legfontosabbak. Itt 1520 percenként, bizonyos esetekben pedig 510 percenként közlekednek a budapesti elővárosi vonalak. Viszont természetesen csúcsidőn kívül, amikor ezt nem használják annyira, például napközben, akkor akár 30 vagy 60 percenkénti járatsűrűség is elegendő lehet. A harmadik kérdésére válaszolva a tisztelt képviselő úrnak, amit a párhuzamosságokkal kapcsolatban vetett fel, azt gondolom, itt érdemes végigvinni azt a politikát, amit még 2006ban az
