Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 8 (184. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BALOG ZOLTÁN (Fidesz):
3943 nézni, s felidézni Széll Kálmán professzor úr előbbi könyvének előszavát, ajánlását, amely a XV. századi sebészgondol kodótól, Guy de Chauliactól származik: “Gyermekek vagyunk óriások nyakában, azt láthatjuk, amit ők, sőt valamivel többet.” Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban. - Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖ K (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. Kérdezem, hogy a kormány részéről kíváne bárki reagálni. (Nincs jelzés.) Nem kíván. Tisztelt Képviselőtársaim! Balog Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, szi ntén napirend előtti felszólalásra kért lehetőséget: “Emberi jogok Magyarországon” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. BALOG ZOLTÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Emberi jogaink nem azért vannak, mert törvényhozók, politikusok v agy filozófusok egyszer úgy döntöttek, hogy legyenek már emberi jogaink. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amelyet éppen 60 évvel ezelőtt fogadott el az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése, kimondja: minden emberi lény szabadon születik, és egyen lő méltósága és joga van. Az emberek ésszel és lelkiismerettel bírván, egymás iránt testvéri szellemben kell hogy viseltessenek. Holnapután, december 10én van az emberi jogok világnapja, amely minden évben alkalom arra, hogy szembenézzünk az emberi méltós ág aktuális helyzetével Magyarországon. Túl nagy büszkeség nem tölthet el bennünket. Tudjuk, az emberi méltóság tisztelete, az emberi jogok védelme sohasem csak a kormány feladata, hanem mindig feltételez egy közösségi kulturáltságot, erős közbizalmat, önt udatos polgárokat és polgárok önkéntes szerveződéseit. De azt is tudjuk, hogy a jogállamba vetett hitet, azt a bizalmat, hogy az állampolgár megbízhat az államban, amely megvédi őt s jogait, legsúlyosabban éppen az állam, a kormány rossz működése képes meg rendíteni. Bár ennek a megrendülésnek számos jele van 2008ban a magyar állampolgárok között, én mégis - ugye, megbocsátják ezt nekem - a legsúlyosabbal kezdem, amelyet azóta sem sikerült rendbe tennünk. 2006 szeptemberében és októberében a kormányfő őszöd i beszéde után érte Magyarországot, a magyar jogállamot az elmúlt húsz év legsúlyosabb támadása. Rendőrök százai vették semmibe a gyülekezési jogot Budapest utcáin, a tisztességes eljáráshoz való jogot, a bántalmazás és a kínzás tilalmát s számos más törvé nyt is. Ezt azóta az ügyészség és a bíróság számos esetben megállapította. Akár napirendre is térhetnénk végre az események fölött, ha mindez a brutalitás nem politikai utasításra és bátorításra történt volna. Magukról megfeledkező rendőrök mindenütt vanna k, ez még nem minősíti az egész, több tízezres rendőri állományt. De hol az az ország, ahol 2006 szeptembere és októbere véres éjszakái után egy miniszterelnök így nyilatkozik? Idézem: “Miközben egyszerűen lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrsé g tette a dolgát, és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt, az motoszkált a fejemben, hogy nem kénee valahogy ezt megköszönni. (12.30) Természetesen akár fizetésemelésre is gondolok, de talán az lenne még jobb, ha a munkakörülményeiken javítha tnánk.” Ezt a blogbejegyzést Magyarországon lehetett olvasni egy ideig, később törölték a blogból. Nem tudom, hogy a miniszterelnök úr új könyvében szerepele ez a bejegyzés. Természetesen nem az a baj, hogy a kormányfő lakást, jobb megélhetést ígér a rend őröknek, ez helyes, sőt meg is kell nekik adni, hanem hogy ezt egy olyan ügy kapcsán teszi, amely miatt szinte valamennyi emberi jogi szervezet, az ENSZ illetékes bizottsága, az Európai Bizottság illetékesei, az országgyűlési biztosok, az ügyészség és a bí róság is elmarasztalta a rendőröket. Ez a tény bizony
