Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - A családon belüli erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ):
3873 tárgyalása, úgy látom, a társadalom talán még nem vette észre, hogy mi készül a parlamentben. Egy olyan problémát oldhatunk meg közösen, amely több százezer ember életét keseríti meg naponta. Ahogy az általános vitában is elmondtam - most csak nagyon keveset szeretnék abból eli smételni , élete során minden ötödik nő kerül olyan helyzetbe, hogy bántalmazzák, vagy a partnere, vagy a volt partnere. A bántalmazottak 95 százaléka egyébként nő. (17.40) Rögtön rátérnék arra, hogy Ékes képviselő úr aggályai miért nem igazán ebbe a téma körbe illeszkednek. Távoltartást nem a gyerekek fognak kérni természetesen, hiszen a távoltartás intézménye, ha a gyereket verik és folyamatosan verik, akkor természetesen az a gyámhatóság feladata, hogy erre odafigyeljen, és a távoltartás klasszikusan a p artnerkapcsolati, párkapcsolati helyzetekre vonatkozik. Természetesen az idős szülőket is bántalmazzák, a gyerekeket is bántalmazzák, egyiket sem tartjuk helyesnek, de a probléma zöme annak a patriarchális berendezkedésű, férfierőszakon alapuló társadalmi berendezkedésnek a következménye, amiről mindig szeretünk megfeledkezni, ha ezek a viták zajlanak, holott a problémák gyökere minden szakértő szerint itt van, és nemcsak minden szakértő szerint, hanem minden civilizált ország vezetője szerint. Én magam hal lottam Zapatero miniszterelnöktől azt, hogy ő szégyelli magát, mert nem sikerült még biztonságot teremtenie a nőknek a saját országában. Magam hallottam számos európai férfi vezetőtől, hogy ismerjük föl végre, hogy itt elsősorban a nők elleni erőszakról va n szó, és beszéljünk akkor erről tisztán, azzal együtt, hogy annak az 5 százaléknyi nem nőnek, aki bántalmazott, ugyanolyan biztonságot teremt a törvényjavaslatunk, mint egyébként a 95 százaléknyi nőnek. Rátérve a módosító javaslatokra, mindenekelőtt szere tném megköszönni azoknak, akik módosító javaslatot adtak be a törvényünkhöz, hogy nem a törvény szellemét próbálták megváltoztatni, nem is a tartalmát és nem is a lényegét próbálták megváltoztatni, sőt azt gondolom, hogy erősítették a törvényjavaslatot a m ódosító indítványokkal, tehát még egyszer köszönjük szépen ezeket a módosító javaslatokat. A nagy többségükkel egyet is értünk. A nagy többség azt jelenti, hogy csaknem kivétel nélkül egyetértünk velük. Én néhány szót azokról szeretnék éppen ezért inkább s zólni, amelyekkel nem értünk egyet, hiszen erre van most szükség. Minden olyan módosítót, amelyik nem sérti azt az elvet, hogy az azonnali biztonságot kell hogy garantálja a távol tartó törvény, azt természetesen elfogadunk. Ezzel tartjuk ellentétesnek egy ébként azt a módosítót, amiről szeretnék egykét mondatot mondani. Ez Balogh László képviselő úrnak az a módosító javaslata, amelyben azt javasolja, hogy legyen az önkormányzatnak egy kötelező elszállásolási feladata azokra az esetekre, ha távoltartást ren delnek el. Gyakorló polgármesterektől sem kell megkérdezni, hogy mi a helyzet ezzel, hiszen nyilvánvalóan mi mint nem gyakorló polgármesterek is pontosan tudjuk, ezzel együtt én persze megkérdeztem polgármestereket, hogy mi erről a véleményük, azt mondják, hogy végrehajthatatlanná válna a törvény. Egyébként nemcsak Szegeden, amely egy nagyváros, és van hajléktalanszállás, meg mindenféle munkásszállás, ott is, de képzeljünk el egy 850 fős falut, mondjuk, Öttömöst, ahol nyilván elég sok bántalmazás zajlik szi ntén, hogy ott hova teszik Szegedtől 40 kilométerre azokat, akik bántalmazzák a családot. Itt nagyon gyakran előhozzák azt, hogy alkotmányos alapjog a tulajdonhoz való jog. Én ezt elismerem. De azt kérem, hogy akik ezt emlegetik, ismerjék el azt, hogy az e mberi méltósághoz és az élethez való alkotmányos alapjog azért prioritást élvez a tulajdonhoz való alapjoggal szemben. Tehát hogy ha itt ütköznek alapjogok egymással, akkor bizony rangsorolnunk kell ezeket az alapjogokat. Nem hiszem, hogy az emberi méltósá g és az élet elé mint alapjog bármi más bekerülhet. Azt gondolom, hogy ezt a szellemet kell megváltoztatnunk, a jogrendszerünkben általában, de itt ebben a törvényben nyilvánvalóan ütközik a kettő. Amivel nem értettük még egyet, az a definíció módosítása, mert az szűkítené, de itt most hallottuk azt két képviselőtársamtól is, hogy egy kapcsolódó módosítóval újabb módosítás történik majd ehhez a definícióhoz. Azt remélem, hogy akkor egy olyan kompromisszumos megoldást sikerül
