Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 2 (183. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
3745 hasonlóan összeeszkábált bizonyítékokkal feketítik be bármelyikünk jó hírét, a tettesnek bíróság előtt kell felelnie. Hazánk jó hírének védelme ennél többre is kötelez bennün ket. Tisztelt Országgyűlés! Teljesen világos, hogy a kialakult helyzetet a magyar gazdálkodókat ért támadásnak kell értékelni. Az is világos, hogy a helyzet megoldásához használni kell az agrárdiplomácia eszközeit, továbbá az uniós versenyhivatal és/vagy E urópai Bizottság bevonása is szükséges lehet. Ám óhatatlanul felvetődik a kérdés: ha egy hazánkban is bejegyzett, alkalmazottakkal bíró, honi pénzadományokat gyűjtő és felhasználó szervezet jogi és etikai normákat megsértve a magyar gazdálkodóknak bizonyít hatóan jelentős kárt okoz, az ellen lehetségese jogi lépéseket tenni? Ha nem, mi lesz ezután? Vég nélkül jöhetnek a méltatlan támadások? Ha igen, miért nem tettük meg eddig? Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Kös zönöm szépen, frakcióvezetőhelyettes úr. A kormány nevében Gőgös Zoltán államtitkár úr kért szót. Parancsoljon! GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tiszt elt Képviselő Úr! Elég pontosan és részletesen összefoglalta azt az eseménysort, ami Magyarországgal kapcsolatban Négy Mancsügyben történt, én néhány dologgal kiegészíteném, hogy pontosan lássák önök, hogy hogyan is indult ez az egész. Az első kampány 200 6ban indult a Négy Mancs által, és köztudottan a liba- és kacsatömés betiltása érdekében. Tették ezt annak ellenére, hogy Magyarország és még több európai ország európai uniós normák szerint végzi ezt a tevékenységet, tehát semmiféle tilalom nincs ebben a z ügyben. Nyilván vannak olyan kódexek - amelyek közt egyébként jellemzően a magyar a legszigorúbb , hogy ezt hogyan kell végezni. Az állatok kényszertakarmányozása nem csak ennél a két állatfajnál van jelen; nagyon sok ilyennel találkozhatunk, és nekünk is nagyon furcsa volt, amikor pont ezt a magyar liba- és kacsaállományt pécézték ki maguknak. Nyilvánvalóan emögött lehet más szándék is, ahogy képviselő úr is jelezte. Mi megpróbáltunk az egyeztetések során - hiszen azonnal elkezdtünk tárgyalni, mivel az t gondoljuk, hogy ez a kötelességünk - egy olyan megállapodást előkészíteni, ahol végül is a végső fogyasztó döntheti el, miután tisztában van azzal, hogy milyen tartástechnológiából származó állati terméket vásárol, hogy akkor ő eldönthesse mindenféle bef olyás nélkül, hogy akare ilyet vásárolni vagy sem. Ezért egyeztünk meg még a rendelet szövegében is a magyarországi képviselőkkel, hogy milyen jelölési módot kell alkalmaznunk, amit egyébként az összes magyar baromfitartó a terméktanáccsal együtt tudomásu l vett. Ezek után néhány napra ez az ominózus feketelista le is került legalábbis a magyarországi honlapról, és nagyon meglepődtünk részben azon, hogy a tárgyalásokat végigvezető magyarországi vezetőjük lemondott, részben azon, hogy újra visszakerültünk a honlapra, mondván, hogy ez a rendelet nem elég jó, mert ezt meg kell nekünk jeleníteni a különböző országok nyelvén is. Nyilván mi erre is készek vagyunk, csak azt látjuk, hogy ez már a “ha van sapka, ha nincs sapka” esete. Tehát én úgy gondolom, nem nagyo n tudunk olyat tenni, amivel csak simán tárgyalásos és diplomáciai úton ez a kérdés rendezhető. Én azt gondolom, hogy jogi lépéseket ebben az esetben elsősorban azoknak a cégeknek kell és fognak is tenni információim szerint, akiket nagyon komoly anyagi há trány ért, hiszen olyan komoly piaci károkat szenvedtek, amiről azt gondolom, hogy megengedhetetlen, és nem beszélve arról a rengeteg foglalkoztatottról, akik az alapanyagelőállítástól egészen a végtermékig érintve vannak ebben a történetben. (8.20)
