Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. december 1 (182. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2003. évi LXXXVI. törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
3719 A munkaadó a foglalkoztatáshoz kapcsolódó bérköltségek után fizeti be a szakképzési hozzájárulást. Ettől nem szabad érdemben elválnia a visszaigénylés volumen ének, mert akkor abban tesszük érdekeltté, hogy ne saját magának képezzen, hanem képezzen, képezzen, de többségében nem lesz belőle elhelyezkedés. Itt sem írja elő a jogszabály képzés esetén a továbbfoglalkoztatást, és - még egyszer mondom - a képző szerv nem költségérzékeny, és a kamara sem költségérzékeny, mert visszaigényelheti a képzéseit. Egy korlát van most, a volumen, és ezt a korlátot nem szabad fellazítani, a 19. ajánlási pont pedig szeretné fellazítani. Úgy gondolom, nagyon rossz lenne, ha ebbe az irányba mennénk tovább, mert ez nem javítaná a rendszert, hanem rontaná. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom. Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 29. és 31. pontjaira. Megkérdezem, hogy kíváne valaki felszólalni hatperces időkeretben. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt a képernyőn nem látok. A részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét lezárom. Tisztelt Országgyűlés! M egadom a szót Korózs Lajos államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. Öné a szó, államtitkár úr. KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, hogy a szakképzési hozzájárulásról, a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló előterjesztés parlamenti vitája rendkívül konstruktív volt. A konstruktivitást szeretném demonstrálni azzal, hogy minden második bekezdést kihúztam, tekintettel arra, hogy az egyes egészségügyi törvények még hátravannak, és látom, hogy nagyon sokan készülnek. Ámde engedjenek meg nekem néhány keresetlen mondatot. Az elhangzott hozzászólások azt mutatják, hogy mindannyi an kiemelt közös feladatunknak tekintjük a szakiskolai tanulmányi ösztöndíj bevezetését. Bízom benne, hogy az ösztöndíj nagymértékben hozzájárul a munkaerőpiac által igényelt szakmák iránti érdeklődés felkeltéséhez, a szakmunkáshiány csökkentéséhez, s gond olom, ezzel még Kontur Pál képviselőtársunk is egyetért. Mindenekelőtt azonban lehetőséget biztosít valamennyi, de különösen a hátrányos helyzetű családban élő fiatalok számára a szakképzésbe való bekapcsolódásra és a szakmunkásbizonyítvány megszerzésére. Képviselőtársaim a benyújtott módosító indítványok többségében jogtechnikai javaslatokat fogalmaztak meg, amelyeket - amennyiben indokoltnak látjuk - át fogjuk vezetni a törvényjavaslatban. Több képviselőtársam vitatta a regionális fejlesztési és képzési bizottságok döntési jogosultságának szükségességét, sőt volt olyan, aki megfogalmazta a létjogosultságát is. Ezért fontosnak tartom itt is elmondani, hogy a kormány kiemelt célja egy olyan intézményi és intézményfenntartói hálózat létrehozása, amelynek sza kképzési feladatellátása regionális szinten koordinált és vezérelt. Hisszük, hogy a szakképzésre vonatkozó döntéseknek azon a szinten kell megszületniük, ahol a gazdasági fejlődés folyamatai átláthatóak, felmérhetőek és összegezhetőek, ahol meghatározható a munkaerőkínálat keresletnek megfelelő szakmai összetétele. Az intézményfenntartók rendelkeznek olyan megfelelő munkaerőpiaci információval, hogy az indított szakirányokkal kapcsolatos döntéseikért napjainkig kevéssé viselték a felelősséget. Ennek követ keztében ma Magyarországon torzult és túlságosan széttagolt az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzés struktúrája. A kormányzat ezen a helyzeten kíván változtatni azzal, hogy nagyobb beleszólást biztosít a gazdaság képviselői számára, aki k a struktúrára, a képzés szakirányaira és arányaira vonatkozó döntések hatását közvetlenül a rendelkezésre álló munkaerőkínálat összetételén keresztül érzékelik. Ezt a szerepet töltik be a regionálisan
