Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 23 (158. szám) - A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MÁDI LÁSZLÓ, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője:
359 szentírásként kezeli azóta, de nem ez valósult meg. Tehát egyrészt a konvergenciaprogram pályájától jelentősen eltért az ország, másrészt a tervek kapcsán is feltehető az a kérdés, hogy vajon ez a konvergenciaprogram az a konvergenciaprograme, amit a kor mány meghirdetett, jó válságkezelő csomag volte vagy nem. Már akkor a közgazdászok döntő többsége világosan kinyilvánította, hogy nem elfogadható és nem szakszerű az a fűnyíróelv, amelyben a szocialisták lényegében a költségvetési kiadások csökkentését, d e leginkább a bevételek növekedését hirdették meg. Tehát lényegi, érdemi megfontolások nélkül, ahol lehet, annyit vonjunk el többletben, és ahol lehet, annyit nyírjunk le a kiadásokból, ez az elv vezette a szocialista kormány tevékenységét. Igazából lényeg i közgazdasági megfontolást, árnyalt megközelítést, alapos előkészítést nélkülözött a szocialisták lépése. Ez közgazdasági szempontból egy rendkívül primitív, rendkívül leegyszerűsített, rendkívül igénytelen és koncepciótlan lépéssorozat volt. Egy kockás p apíron, ha odatettek volna valaki elé valamit, hogy mennyivel kell növelni az adókat, hol lehet lecsípni valamennyit anélkül, hogy érdemileg megvizsgálta volna az egyes területek különbözőségét és igényeit, és megnézni azt a kérdést, hogy a magyar társadal om hosszabb távon egy ilyen kiigazításnak hogy lesz a leginkább nyertese - na most, ez az a szempont, ez az a megközelítés, ami abszolút hiányzott a szocialista kormány tevékenységéből. Semmilyen hosszú távú stratégia, semmilyen érdemi koncepció nem találh ató e mögött a megszorítási csomag mögött, az egyetlen koncepció az volt, hogy hogyan lehet az államháztartás hiányát a lehető legrövidebb időn belül, a lehető legdrasztikusabban csökkenteni; semmilyen ágazati megfontolás, semmilyen szakmai előkészítés. Te hát mindaz, amikor Gyurcsány Ferenc rátámaszkodott egy óriási paksamétára, és azt mondta, hogy kérem, itt vannak a mi kiérlelt javaslataink, ez hazugság volt. Semmilyen kiérlelt javaslat nem volt, látszik is az eredményen. Fűnyíróelv uralkodott, mint ahogy an a szocialisták tevékenységében mindig. Nem tudta megkülönböztetni az aranytojást tojó tyúkot a pazarló gazdálkodást mutató egyéb szférától, hanem mindenütt annyit húztak amennyit csak tudtak, amennyit csak gondoltak, hogy a társadalom robbanása nélkül m eg tudnak tenni. Ez jellemezte a 2007es évet. Mindezért a közgazdászok amit a legfőbb kritikaként mondanak: az egész kiigazítás zömében adónövekedést, adónövekedést jelentett. Az, hogy a liberálisok hogyan tudnak elszámolni a lelkiismeretükkel, az az ő do lguk, ők ugyanis adócsökkentéseket ígértek. A szocialisták is adócsökkentést ígértek, azt mondanom sem kell, még törvényben is garantálták ezt, ami egyébként egy alkotmányos jogállamban abszurd dolog, hogy egy ötéves adózási programot elfogad egy kormány, aztán néhány hónapon belül felrúgja azt fenekestül, és elindul ellentétes irányba. Azt gondolom, hogy ezt majd a történelem helyre rakja, hogy ez milyen demokratikus viselkedés és milyen felelős gazdálkodás. Tehát a liberálisok számoljanak el a maguk lelki ismeretével, hogy ők ehhez asszisztáltak, és a kendőzetlen adóemelésekhez ők abszolút partnerek voltak. Tehát nem a kiadások csökkentése, hanem a bevételek növekedése dominálta ezt a kiigazítást. Ezt az Állami Számvevőszék is kimutatta, mint ahogy képvisel őtársam utalt rá, az ÁSZ véleménye alapvetően az eddigi, durván két évtizedben mindig is példamutatóan irányadó, szakmailag megalapozott volt. Pontosan idézném, 10. oldal: “Az államháztartási egyensúly javulását több tényező befolyásolta, alapvetően a bevé teli oldalon képződött többlet eredményezte.” Ki is mutatják, hogy az állami költségvetés bevételei 555,4 milliárddal, a kiadásai pedig 194,9 milliárddal haladták meg a módosított előirányzatot. Tehát úgy valósult meg a nagy hiánycsökkentés, hogy a kiadáso k nemhogy csökkentek volna, hanem nőttek is a tervezetthez képest, és a bevételek viszont ennél nagyobb arányban nőttek. Tehát az elvonások, a sarcok, amelyek a magánszemélyeket és a vállalkozókat egyaránt terhelték, drasztikusan emelkedtek. Ma Magyarorszá gon ott tartunk, hogy az Európai Unió legnagyobb elvonásokkal rendelkező országa, az adóterhek, különösen az élőmunkaterhek, tehát a foglalkoztatás tekintetében Magyarország sajnos az Európai Unió legrosszabb helyzetű országai közé tartozik. Miközben ennek