Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - Egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP):
3556 általános iskolai képzésben való részvételére. Pedig a képzés fontos. Gondolják el, hogy 35 évesen iskolapadba bevi nni azokat a személyeket, akik gyerekként vagy fiatal felnőttként, amikor lehetőségük lett volna rá, nem végezték el a nyolc osztályt, akár családi körülmények miatt, akár a saját maguk slendriánsága miatt. Ma arra, hogy őket a képzésbe bevinni vagy az ere dménnyel elvégzett képzés után köszönteni, sok esélyt nem látok, ezért ebben a témában inkább szigorúságot szeretnék elérni, hogy ez ne csak a jelen javaslat szerinti képzést jelentsen. Aki a rendszer résztvevője lesz a törvény erejénél fogva és ebben a re ndszerben mulaszt, annál ne húzzuk a mulasztás szankcióit, mint a rétestésztát. Ebben szigorúbb szankciókat szeretnék, illetve érjük el azt, hogy ne jusson pénzhez az, aki önhibájából mulaszt ebben a rendszerben. Mert önhibáján kívül történhet olyan, hogy mulaszt, és ezért a rendszerben valóban csak figyelmeztetni kell, hogy több ilyen ne forduljon elő. Szerintem ez a háromlépcsős rendszer eltúlzott, én ennél szűkebbre szabnám ezt a formát. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a késői órán nem kívánom kihasználn i a 15 perces időkeretet, de még egy megjegyzést engedjenek meg nekem, amit a való életből kaptam és hoztam magammal a foglalkoztatásegészségügy vonatkozásában. Ma komoly presszió alá vannak véve azok a háziorvosok, illetve azok az orvosok, akiknek ki kel l adni az igazolást, hogy az illető tartósan alkalmatlan a munkavégzésre. Ezek az orvosok több alkalommal is fenyegetésnek vannak kitéve. Meg kellene találni azt a formát, amelyben a településen kívül - és nem egy orvos, hanem egy orvosi bizottság által, m ég akkor is, ha ez több pénzbe kerül - történne ezeknek az elbírálása. Így elkerülhetnénk a sumákolást és a fenyegetettséget. Azt gondolom, ezt is meg kellene fontolni e törvényjavaslat, illetve a végrehajtási rendelete folyamán. Tisztelt Országgyűlés! Tis ztelt Képviselőtársak! Azzal fejezem be, amivel kezdtem - s amit már jó néhányan megfogalmaztak : a társadalmi igazságosság érdekében jó, hogy előttünk van ez a törvényjavaslat, de ezen még nagyonnagyon sokat kell javítani ahhoz - amit jóhiszeműséget fel tételezve az előterjesztőtől hallottam az expozéban, valamint a jelen lévő gyakorló polgármesterektől, szociális szférában dolgozó és tenni kívánó személyektől hallottam , hogy a végleges célt elérjük ezzel a törvényjavaslattal. Köszönöm szépen a figyelme t. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) (23.20) ELNÖK (Harrach Péter) : Soltész Miklós a következő felszólaló. SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Először is köszönöm szépen, hogy valóban szemé lyesen jelen van, és ezt tényleg komolyan mondom, ne vegye bántásnak, hisz az előző öt évben szociális miniszter sosem ült bent így a patkóban, mindig államtitkárát küldte. Én úgy gondolom, ez azt bizonyítja, hogy ön komolyan veszi ezt a törvényt (Szűcs Er ika: Igen.) , és remélem, hogy aztán minket is komolyan vesz a módosító indítványainkkal. (Szűcs Erika: Igyekszem.) Még egy dolgot hadd említsek. Annak is nagyon örülök, hogy hat év után, illetve két és fél év után… - az egyik dátum 2002, amikor rólunk kíg yótbékát kiabáltak, amikor átvették a kormányt, hogy miért próbáljuk és próbáltuk különválasztani a polgári kormány alatt a munkával szerzett jövedelmet a szociális segélyre berendezkedett emberek jövedelmétől. Jól emlékszem egy olyan interpellációra, ame lyet pont Harrach Péter levezető elnökünk kérdésként föltett önök felé, és olyan választ kapott az ön elődjétől, amit egyébként, ha most ön tenné föl szocialista elődjének, akkor ön is csodálkozna. Tehát mindenek voltunk, csak tisztességes emberek nem. Hol ott a törekvésünk igenis az volt, hogy a munka értékét megbecsüljük, azokat az embereket, akik társadalmilag ilyenolyan oknál fogva lecsúsztak, és a perifériára szorultak, valamilyen módon visszavezessük, azok viszont, akik tényleg rászorultak, akár azért , mert semmi lehetőségük nincs a
