Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - Az elektronikus közszolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
3530 Itt felmerül a párhuzamosság kérdése: a közadattárat jelenleg a Neumann Kht. üzemelteti, itt található meg a hatályos jogszabályok elektronikus gyűjteménye, az önkormányzati rendeletek tára, a Magyar Közlöny elektronikus változata, és sok más adatbázis is. Igaz ugyan, hogy a kormányzati portálról is van ide elérhetőség, de az mégis egy másik projekt, egy másik szervezet. Remélem és bízom benne, hogy a törvényi szabályozásban előírt együttműködést biztosítani tudják, illetve a kormányzati portálra egyértelműen sikerül integrálni a közadattárat. De ez persze fe lveti a beszédem elején is vázolt problémát: ha minden tájékoztatást a kormányzati portálról szeretnénk biztosítani, nem járunke úgy, mint az Európai Digitális Könyvtár, és a túlzott igénybevételtől egyszerűen össze fog omlani a rendszer. Továbbmenve a ja vaslaton: a 10. § szerint az elektronikus közszolgáltatások igénybevételére bárki, minden állampolgár jogosulttá válhat. Tapasztalataim szerint a jogosultsággal azonban csak akkor fog tudni élni, ha a szükséges műszaki feltételekhez, infrastruktúrához az i nformatikai biztonsági követelményeknek is megfelelő hozzáférése van. Ebben a kormányzati központi rendszer részét képező közösségi hozzáférési pontok, az eMagyarország pontok, teleházak hálózatára komoly szerep hárulhat, hiszen egyáltalán nem biztos, hog y az állampolgárok megfelelő informatikai háttérrel rendelkeznek ügyeik viteléhez. Sőt tudjuk, hogy hazánk lakosságának csaknem fele nem rendelkezik internethozzáféréssel. Biztos vagyok benne, hogy a végrehajtási utasításokban, rendeletekben nagyon konkré tan meg kell határozni a közösségi hozzáférési pontok feladatait, ügygondozói felelősségét, a szolgáltatás biztosításának anyagi vonatkozásait. Idekapcsolódik az ebefogadás akcióterv országgyűlési határozati javaslata is, amely összpárti alapon kiáll az i nformatikai esélyegyenlőség megteremtése mellett, és megfelelő programterv biztosítását tűzi ki célul a digitális szakadék megszüntetése érdekében. A szolgáltatások hozzáféréséhez való könnyítést tenné lehetővé az ügysegédi szolgáltatás fogalmának bevezeté se, tevékenységi körének meghatározása. A törvényjavaslat értelmező rendelkezése szerint ügysegéd az elektronikus közszolgáltatást igénybe vevők számára az elektronikus közszolgáltatás keretében történő ügyintézésben közreműködő, valamint az elektronikus k özszolgáltatás műszakiinformatikai infrastruktúrájához kapcsolati lehetőséget vagy szakmaiinformatikai segítséget nyújtó, képviseletre nem jogosult személy. Az ügysegéd az eljárásba tehát két ponton kapcsolódhat be: az ügyintézés helyszínén, illetve a kö zponti ügyfélszolgálat megkeresésével. Az ügysegéd szerepe az eljárásban valamilyen ügy intézésében korlátozódhat az igénybe vevő tájékoztatására, technikai és szakmai segítségnyújtásra, de megfelelő felhatalmazás alapján az ügyfél képviseletére, nevében e ljárási cselekmények foganatosítására is kiterjedhet. Az ügysegéd feljogosítható arra is, hogy az ügyfél elektronikus tárhelyének e célt szolgáló részében adatokat helyezzen el, vagy onnan adatokat helyezzen át. Őszintén szólva, nagyon szerencsétlen megfog almazásnak találom az ügysegéd kifejezést, nem újszerű, szokatlan hangzása miatt is, bár nemcsak ezért. Egyszerűen nem értem, miért kell egy ilyen jogi kifejezésnek tűnő szóval jelölni azt, ha valaki egy szolgáltatás igénybevételét előkészíti, elősegíti. I lyen értelemben egy könyvtáros is ügysegéd, aki kikölcsönzi a kért könyvet, vagy egy pedagógus is, ha nem tanít, hanem kihegyezi a gyermek ceruzáját, vagy - hogy magunkról szóljak - egy képviselő is, ha éppen nem szavaz, hanem például a választóinak előadá st tart a parlament működéséről, vagy minden állampolgár, ha átadja a helyét a villamoson az idősebbeknek. Szóval, ügysegédekből van éppen elég, vagy néha éppen kevésnek látjuk a számukat, de konkrét tájékoztatási szakemberekből, ügyfélszolgálati munkatárs akból nagyon is hiányt szenvedünk. Aki már járt közintézményben vagy más hivatali ügyintézési csarnokban, tudja, látja, milyen tanácstalanok az emberek, és milyen hasznos lenne, hogy mire az ügyintézőhöz kerülnek, addigra felkészítsék őket, mit is kell, ho gyan is kell tenniük. Így az ügyintéző valóban ügygondozó lehetne, nem pedig ügyátvevő.
