Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - Az elektronikus közszolgáltatásokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SZABÓ ÉVA (MSZP):
3526 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elektronikus közszolgáltatásról szóló törvényjavaslat általános vitájában konkrét témakört szeretnék kiemelni, a közszolgá ltatási jelleget és az adatvédelem kérdéskörét. Bizonyos értelemben a kettő össze is függ, hiszen csak akkor válhat közszolgáltatássá az internet, ha az adatvédelem, a személyes és más érzékeny adatok védelmében kellő garanciákat képes biztosítani. Ma ugya nis - bár az anyagijövedelmi természetű akadályok súlyát nem szabad elhanyagolni - az internet valódi elektronikus közszolgáltatássá, tudásszolgáltatássá, ügyintézési szolgáltatássá válásával szemben két komoly akadályt látok: az egyik a bizalmatlanság, a másik a felkészületlenség, és mindezek eredőjeként az igények alacsony szintjét. Mindannyian tudjuk, hogy bár az internet mára Magyarországon már kitört a felsőoktatás és a kutatók úgynevezett úri passziói köréből, még egyáltalán nem lehetünk elégedettek sem a számítógép, sem az internetellátottsággal. Miközben örülünk annak, hogy a széles sávú internetellátottság dinamikusan növekszik, egyre kevesebb olyan település van, ahová nem jutott még el, látnunk kell, hogy az ellátottságban, az általános használa tban az elmaradás nem csökken, sőt valamit növekszik is Európa fejlettebb régióihoz képest. Tanulságos ugyanakkor, hogy az internet elektronikus ügyintézési célú felhasználásában nem vagyunk ennyire lemaradva, sőt valamivel meg is haladjuk az európai átlag ot, miközben más országok jelentősen többet voltak képesek eddig az elektronikus közigazgatási szolgáltatások kialakítására fordítani. Ennek okát elsődlegesen a megfelelő célkiválasztásban, a koncentrált fejlesztésben látom. Sikerült a fejlesztés első fázi saiban jól megválasztani a szolgáltatási irányokat, sőt, ahol ez védhető volt, a kötelezés is előfordult. Úgy gondolom, a következő időszakban is ezen az úton indokolt továbbhaladni, természetesen javítva mind a megalapozottságot, mind a szolgáltatások min őségét, hozzáférhetőségét, tartalmát, mind pedig az ügyfelek és az ügyintézők támogatását. Érdekes, ellentmondásos helyzet alakult ki mára az ügyintézés, az ügyintézéshez kapcsolódó ismeretszerzés támogatásában. Bizonyos értelemben már információtúltengésr ől beszélhetünk. Ha kiválasztunk egy ügyintézési feladatot, és valamelyik nagy keresővel válaszokat keresünk a világhálón, a kérdéssel kapcsolatos információk zavarba ejtő sokaságával találkozunk. És sajnálatos módon nem kizárt az sem, hogy teljes értékű v álaszt csak többől tudunk összegyűjteni, de rosszabb esetben egymásnak ellentmondó értelmezések, javaslatok is előfordulnak, nem beszélve a már elavult, de még elérhető információkról. Itt tehát “a kevesebb több lenne” problémával állunk már ma is szemben. Ez a sokszínűség egyébként bizonyos értelemben a jogbiztonságot is veszélyezteti. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy elég, ha egy értelmezést kirak bármely központi intézmény, és utána mindenki igazodjon ahhoz, hiszen a központi igazság elégtelen voltával kapcsolatban számtalan tapasztalatunk van. Ami ennél nagyobb kérdés, hogy nincsen igazán technológiánk, és ez alatt nem kizárólag informatikai, hanem sokkal szélesebb értelemben vett társadalmi technológiát, problémamegoldást kell érteni, amellyel kialakí thatnánk a meglévő résztudások, részismeretek szintézisének lehetőségét. Hiányoznak azok a szűrők, amelyekkel el tudnánk választani a zajtól a jelet, a sok rendelkezésre álló közlésből ki tudnánk választani a valóban információt, a társadalmi bizonytalansá got csökkentő egyet vagy többet. Ez az, amiben ennek a közműnek még komoly feladatai lesznek. Ha csak a meglévő zűrzavart közvetíti a tényleges információ helyett, az nem lesz elég az előrelépéshez. Az internet mára már egyre kevésbé számít új technológián ak. Indokolt lenne a közszolgáltatássá válását minél hatékonyabban segíteni. Valószínűleg jól használható erre az áram, az áramszolgáltatás analógiája. (21.00) A különböző áramtermelési eljárások kitalálása, hatékonyságuk növelése hosszú ideig meghatározta azt, miként lehet gondolkodni róluk. Ez a kísérletezés még folyik napjainkban, sőt ez jellemzi sok vonatkozásban a közigazgatási, illetve az általánosabb értelmű jogalkalmazást is.
