Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 25 (181. szám) - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz):
3488 Ami a második prioritást illeti, amiről az előterjesztő is beszélt, az a közigazgatás kiszámíthatósága; ebben látom a legnagy obb problémát. Tudniillik a határidők naptári napokról átalakulnak munkanapokká. Ez az átváltoztatás nem igazán illik bele a mai magyar jogrendszerbe, gondoljunk a bírósági eljárási törvényre, a büntetőeljárási törvényre vagy a Pp.re, a polgári perrendtar tásra. Az ügyfelek számára kevésbé kiszámíthatóvá és átláthatóvá teszi a rendszert. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon a nemzeti ünnepekhez kapcsolódó munkanapok átrendeződése, illetve a munkaidő különböző munkaszüneti napokhoz való átalakítása még tovább bonyolítja a rendszert. Szeretném azt is elmondani, hogy a gyakorlatban - amiről már az imént szóltam - gyakorlatilag alig van egyforma ügy, amelynek a természete lehet, hogy azonos, de valójában minden ügy más és más. Ezért aztán, amiről a törvény benyújtója beszélt, hogy a rugalmas Ket. nem segíti az eljárás gyorsítását, én egészen másként látom. A belső határidők megállapítása azt fogja eredményezni, hogy a bonyolultabb ügyeket, ahol 35 napos - ráadásul munkanapos - határidők vannak, és netán e közbe beesik egy hétvége, előre fogják venni az egyszerűbb ügyekkel szemben, és azokon akarnak túl lenni, hiszen annak az eljárása nem olyan könnyen belátható, mint az egyszerűbb ügyeké. Az ügyintézési határidő elmulasztása a hatóság illeték- és díjvissza fizetési kötelezettségét jelenti. Eddig az államháztartási törvény szabályozta ezt, de nem hatályosult. Meg is kérdezhetnénk, hogy egyébként miért nem hatályosult. Jelen javaslatnál az államigazgatási szerv ezzel a díjvisszafizetési kötelezettséggel fog m ajd rendelkezni, pontosabban vissza kell fizetni. Az a kérdés, hogy ennek az átháríthatósága miként fog működni a rendszerben. Mert az alapeljárásban részt vevő szervezet lehet, hogy minden határidőt betart, és teljesen jogszabályszerűen jár el, de közben vannak más eljáró hatóságok is, amelyek egyébként határidőt mulaszthatnak, akár az ügy bonyolultsága miatt, akár slendriánságból. Ilyenkor az elsőfokú eljáró hatóságnak kell - noha nem volt vétkes az eljárásban - ezeket a díjakat és illetékeket visszatérít eni. A szankció egyébként már egynapos túllépésnél is beáll. Kérdezem, hogy abban az esetben, ha az eljárás illetékmentes, netán akkor is beálle ez a szankció. A helyzetet egyébként szerintem még tovább bonyolítja, hogy ha az ügyfé l nem fizeti be az illetéket, az eljárás nem szüntethető meg, tehát le kell folytatni, ellentétben a bírósági eljárással, ahol gyakorlatilag a permegszüntetés veszélye áll fenn. A harmadik prioritásban azt veti fel az előterjesztő, hogy hatékony és olcsó k özigazgatás fog ennek következtében bekövetkezni. Úgy gondolom, hogy ez így nem tehető fel, mert egy közigazgatás vagy hatékony, vagy olcsó, a kettő így nem hozható össze. A hatékonyság feltétele az, amiről már beszéltem, jelentős infrastrukturális beruház ás szükséges ehhez - különösen informatikában , és megfelelő, jól megfizethető szakemberek, akik nem a versenyszférában, hanem a közigazgatásban találják meg az úgynevezett életpályamodellt. Amennyiben ez nem áll rendelkezésre, akkor gyengébb minőségűek l esznek sok esetben a határozatok, és lassabban folyik majd az eljárás, a jegyző állandóan határidőmeghosszabbítást fog nyújtani az ügyintézők számára. Azt gondolom, valahol az igazság a kettő között található. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyű lés alelnöke foglalja el.) Végezetül engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a végrehajtási eljárásról is. A végrehajtási eljárás, tisztelt képviselőtársaim, a mai hatályos Ket. amikor hatályba lépett, a jogszabály a végrehajtói szolgálat felállításával szá molt, amely regionális és megyei hatáskörrel működött volna. Ebből a tervezetből a legutóbbi módosítás során semmi sem lett, a végrehajtás az első fokon eljárt hatóság feladata volt és maradt is, az ott meghatározott végrehajtási cselekmények meghatározásá val. Most is feltehetnénk a kérdést, hogy miért hozunk létre olyan jogintézményt, amit aztán utána nem valósítunk meg. A törvényjavaslat 91. §a a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény alkalmazását írja elő a közigazgatási végrehajtási eljá rásban. Gyakorlatilag a jelen helyzetben nincs is jogalkalmazói tapasztalat, de ez nyilván megszerezhető.
