Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 23 (158. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
328 DR. RUBOVSZKY GYÖRGY , a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló képviselőtársaim hosszasan méltatták a magánjogi törvénynek vagy polgári törvénykönyvnek a magyar jogrendszerben való helyét, ezért én ennek rés zleteibe nem kívánok belemenni. Egyetértve velük, a magánjogi törvényjavaslatot a jogrendszer alapjának tekintem jómagam is. Szóba kerültek különböző visszahivatkozások korábbi jogalkotási kísérletekről. Ezzel kapcsolatban szeretnék egykét adatot még fölm utatni a tisztelt Háznak. A polgári jogi kodifikációnak az első elrendelője egy tudományos cikk, amelyet Kecskés László professzor úr a polgári törvénykönyv vitájával kapcsolatban és a történetével kapcsolatban jelenített meg. Mátyás király személyéhez fűz ődik, aki 1486ban rendelte el tulajdonképpen ezt a kodifikációs tevékenységet. Sajnos nem vezetett eredményre, az egész kezdeményezés vége az lett, hogy a perjogi anyag került tulajdonképpen kodifikálásra. Nem hosszú szünet után II. Ulászló király adott W erbőczy Istvánnak megbízást a polgári jogi szabályok összegyűjtésére. Ez sem vezetett sikerre. Nagyon érdekes és nagyon magyaros a történet. Werbőczy elkészítette a Hármaskönyvét, amelyet benyújtott az Országgyűlésnek. Az Országgyűlés erre egy külön bizott ságot jelölt ki, a bizottság elfogadásra alkalmasnak tekintette, és javasolta a királynak, hogy erősítse meg ezt a törvényt, és adja ki a megyéknek, mert ezzel kerül a törvény kihirdetésre, és tulajdonképpen így válik hatályossá. A király rendkívül örült a hírnek, nagyon szép oklevélben a törvényjavaslatot meg is erősítette. És itt jött a magyaros húzás: először a kellő számú példány előállításával húzták el az urak az időt, majd a monda szerint odáig is eljutottak, hogy a király hitelesítő bélyegzőjét nem bocsátották a király rendelkezésére, és így tulajdonképpen a Hármaskönyv törvényerőre soha nem lépett, kizárólag szokásjogi alapon tudott továbbélni. De ennek is az volt a feltétele, hogy Werbőczy István saját maga adatta ki a szakértői munkáját, és így tu lajdonképpen tudta terjeszteni azt a joganyagot, amit összegyűjtött. A harmadik és nagyon lényeges lépés a polgári törvénykönyvek kodifikálása terén Deák Ferenc nevéhez fűződik, aki a XIX. század második felében igazságügyminiszterként kapta azt a feladat ot, hogy a polgári jogot kodifikáltassa. Erre akkor - rendkívül nagy előrelátással - hároméves határidőt kapott, ami természetesen nem volt elegendő, és ez a munkálat tartott egészen az 1928as parlamenti vitáig. Közben persze bent járt a törvényjavaslat a Házban 1915ben, de akkor az Országgyűlés úgy döntött, hogy majd a világháború befejezése után térnek vissza a kérdésre. Salamon László képviselőtársam már elmondta az 1928as el nem fogadás hiteles magyarázatát, azért most itt is elmondom még egyszer, ho gy a trianoni országvesztés eredményeként a magyarlakta területeknek szomszédos országokba való csatolásánál az volt a helyzet, hogy ezeken az átcsatolt területeken a magyar szokásjog változatlanul hatályban volt. És úgy döntött a ’928as Országgyűlés, hog y ha ezt a magyar jogot törvényerőre emelik, akkor gyakorlatilag ennek a területi hatálya a trianoni szerződés által beszűkített ország területére terjedhet ki, és ezen megfontolás alapján nem került elfogadásra a törvény. Ez a törvényjavaslat is szokásjog i alapon egészen a polgári törvénykönyv 1959. évi elfogadásáig hatályban volt, és minden bíró rendkívüli körültekintéssel alkalmazta. A ma hatályos polgári törvénykönyvünk megalkotásánál talán a leglényegesebb kérdés az az időpont, amikor a polgári törvény könyv született 1959ben. Ennek a legnagyobb hiányossága, hogy az akkori hivatalos politika a magántulajdont mint olyat igyekezett kiirtani, és a lehető legkisebb, legszűkebb területre szorítani, s ez tulajdonképpen magán viselte a bélyegét egészen a rends zerváltásig, ahol aztán számtalan esetben történt e téren módosítás, mígnem eljutottunk a ma hatályos törvényjavaslatig. A polgári törvénykönyv alkotmányügyi bizottsági megtárgyalásánál felvetettem azt a kérdést, hogy alapvetően a mostani törvényjavaslatta l kapcsolatban két alkotmányossági problémánk van. Az egyik alkotmányossági probléma a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos rendelkezés változatlan beemelése a javaslatba. Elhangzott a miniszter úr részéről a bizottsági ülésen, hogy akkor, amikor a
