Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 23 (158. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - LÁSZLÓ TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
325 Ezért mondjuk azt, hogy további egyeztetésre, szakmai vitákra, érvek üt köztetésére van szükség, hogy az Országgyűlés nagy többsége által is elfogadható új polgári törvénykönyvünk legyen. Ehhez azonban időre, több időre van szükség, mint amennyit a kormány előreláthatólag erre szán. A korábban ismertetett aggályainkra, valamin t a most felsorolt érdemi különbségre is tekintettel a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot a Fidesz frakciója nem tudja támogatni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szinte matematikai pontossággal sikerült megosztani az időt. Úgyhogy László Tamásnak is közel 15 perc áll rendelkezésére. Képviselő úr, öné a szó. LÁSZLÓ TAMÁS , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A miniszteri expozé után a családügyi bizottság kisebbségi véleményében azt vizsgáltam, milyen következményei vannak annak, hogy a házasság védelmének alapelve hiányzik a családjogról szóló kötetből. Ebben a körben, a családjogról szóló harmadik kötetből csak egyetlen elemet ragadnék ki, a negyedik cím et, amely a házastársak személyi viszonyain belül, a 3.26. §ban az együttműködési és támogatási kötelezettségről szól ekként: “A házastársak kötelesek együttműködni és egymást támogatni.” Ez a már említett 1952. évi családjogi törvény 24. §ában a követke zőképpen szól: “A házastársak hűséggel tartoznak egymásnak, és egymást támogatni kötelesek.” Mi a különbség a kettő között? Teljesen világos, hogy az “együttműködési kötelezettség” került a “hűséggel tartoznak egymásnak” kifejezés helyébe. Miről van tehát szó? Amikor a hűségről beszélünk, érdemes egy kicsit kifejteni mindezt, mert úgy gondoljuk, hogy a hűség nem valamiféle érzelmi kategória vagy valami módon a szexualitás körébe tartozó kifejezés, hanem ennél lényegesen tágabb körű, mint ahogyan a joggyakor lat is így értelmezi ezt; és egy lényegi eleme, abszolút lényegi, központi eleme a házasságnak, a családnak és a gyermekek biztonságának. (10.40) Az együtt megöregedés művészet, a hűség egymás mellett hallatlan biztonságot adhat a házasságnak és ezáltal a családnak, a benne növekvő gyermeknek, a páros identitás folyamatos alakulása az állandó reflexió révén a személyes életünket is észrevétlenül gazdagabbá, mind teljesebbé teheti. Mégis azt látjuk, hogy a “hűség” szót ma általában kétséggel fogadják. Ez tük röződik ebben a törvénytervezetben. Azt mondják, a hűséget ígérő embereket kihasználják, vagy azt, hogy olyan nagy dologra, mint a hűség, egyáltalán nem is képes az ember. Meg azt is, hogy a hűség rabbá tesz, megakadályozza a humánum mélyebb kialakulását, az élet kalandja puszta kötelességteljesítéssé válik. Mindennek ellenére igaz, hogy az emberek minden időben ígértek egyszer és mindenkori hűséget. Egy ilyen cselekedetnek egész sor összetevője van: a hűség az embernek abból a vágyából származik, hogy egés z életét egy szóval foglalja össze, és bízva mindent arra tegyen fel, amit, akit szeret. A hűség tehát a jelen pillanatból a jövőbe nyúlik. Aki hűséget fogad, tudja, hogy nem olyan egyszerűen adja meg magát az, aki, ami miatt hűséget fogadtunk. Ennek a köv etkezménye, hogy a hűség kapcsolatjelenség. Ez jóval több, mint kötelességteljesítés. A hűség azt ígéri, hogy az önként vállalt kötelékben megmarad és szüntelenül megújítja a szeretetet. A hűség magában foglalja azt az ígéretet is, hogy a magamban és a más ikban végbemenő változások ellenére ki fogok tartani valaki vagy valami mellett. Elfogadom az embereket, akik majd megváltoznak, elfogadok valamit, ami majd a jövő homályában bontakozik ki. A családban a gyermek számára a legfontosabb alapigény a biztonság , amit a legerősebben a szülei egymás iránti szeretete, egymás iránti hűsége fejez ki. Mi a legtöbb, amit a szülők adhatnak a gyermekeiknek? Ha látják a gyermekek, hogy a szüleik szeretik egymást. A gyermekszeretetet tehát ilyen értelemben megelőzi a szülő k egymás iránti szeretete. A család az egymás iránti szolidaritás, az egymásért vállalt felelősség, így a közösségépítés első tanulási helye. A nemzedékek egymásra figyelése, együttélése, egymás segítése a család minden
