Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. szeptember 23 (158. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP):
312 DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az élelmiszerbiztonság folyamatos fenntartása olyan közérdek, amely mind en magyar állampolgárt érint, a kormány is fontosnak tartja. Ezt bizonyítja, hogy Gráf miniszter úr az SPSkonferencián szükségesnek tartotta az SPS bevezetése melletti érvelésénél kiemelten az élelmiszerbiztonságra is hivatkozni. Ha ez így igaz, ilyen az egyetértés közöttünk, akkor különösen érthetetlen, hogy az élelmiszerbiztonság letéteményesét, az élelmiszerlánc ellenőrzésére hivatott szervezetet miért hagyja a kormány csődközelbe jutni. Miről is van szó? Mi hívta fel a figyelmemet ismételten az Élelm iszerbiztonsági és Állategészségügyi Szolgálat problémáira? Levelet kaptunk az Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrzési Dolgozók Szakszervezete elnökétől, amelyben többek között a 2008. évi XLVI. törvényre hivatkozva a következőket írja: “A törvény s zellemének és előírásainak megvalósulása mind ez ideig jelentős akadályokba ütközik. A törvény 24. § 1/a, illetve 1/b pontja az állam feladataként az élelmiszerbiztonsági szervezet szakmai és gazdasági önállóságának biztosítását írja elő, amely nemhogy el őtérbe került volna, hanem inkább korlátozást szenved.” Majd később így folytatja: “Nehezíti a helyzetet, hogy az MGSZH központi utasítása olyan takarékossági intézkedéseket kényszerít ki, amely a 365 napon keresztül folyamatosan munkát végzők tevékenységé t - ilyenek az élelmiszerláncbiztonsági területi felügyelők, hatósági állatorvosok, hatósági ellenőrzést végző állategészségügyi szakemberek és egyéb szakemberek - erősen korlátozza”. Tájékozódtam a hivatkozott központi utasításról. Az egész intézkedési procedúra emlékeztet boldogult megyei szakállatorvos koromra, a szocializmus időszakában kapott hasonló irományokra. Ahogyan akkor is eredménytelen volt az ilyen stílusú és jellegű intézkedés, illetve olyan értelemben “eredményes” volt, hogy gátolta a szak mai munkát, úgy ez az intézkedés most is hasonló következményeket idéz elő. Idő hiányában az említett utasításból csak két elképesztő intézkedést emelek ki. Előír egy 60 százalékos megtakarítást a gépjárművek kötelező szervizelése, javítása, karbantartása esetében. Ennek végrehajtása a hivatali gépkocsik leállítását jelenti, mivel csak úgy teljesíthető, ha az időszakos műszaki vizsgákat, szervizeket nem végzik el. A leálló hivatali gépkocsik helyett szóbeli utasítás alapján marad a magánautó használata, kor látozott kilométerrel. Egyébként véleményem szerint egyáltalán nem olcsóbb a magánautó használata, mint a hivatali kocsi használata. De mi lesz, ha a korlátozott kilométer elfogy? Hogyan várható el a tervszerű és a soron kívüli élelmiszerláncellenőrzés? K it terhel majd a felelősség például a fogyasztói károsodás esetén megállapított élelmiszerromlásért, élelmiszerhamisításért, visszaélésekért, ne adj' isten élelmiszermérgezésért? A második gyöngyszem a hivatkozott utasítás 4. §ában olvasható: “Az állat- és növényegészségügyi ügyeleti rendszer átalakítása keretében a munkaidőn kívüli területi ügyeletet megyei hivatalonként készenléti rendelkezés formájában egy időben egy fő láthatja el.” Az általános gyakorlat szerint eddig kerületenként volt ügyeletes, külön díjazás nélkül. Saját megyémet, GyőrMosonSopron megyét elég jól ismerem; minden részvétem a megyei főállatorvosé és az éppen ügyeletes egy szem kollégáé. (9.40) Csak azt kívánhatom, hogy ne történjen intézkedést igénylő esemény munkaidőn kívül, mer t képtelen lesz az egy szem kolléga helytállni, több esetet megoldani adott esetben egy ügyeletes. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de egy esetleges járvány esetén ne hibáztassa senki az ellehetetlenített állategészségügyi szolgálatot. Tisztelt Ház! Mondandómat dr. Soós József szakszervezeti elnök úr szavaival, illetve soraival zárom. A kialakult drámai helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az állategészségügyi igazgatás meggyengítése eredményeként is Magyarországon megjelent a kéknyelvbetegség. Az ál lategészségügyi igazgatás több mint 120 éve alatt egzotikus betegség nem került be az országba -
