Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 19 (179. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. PESTI IMRE (Fidesz):
3070 hanem a társadalom jelentős lecsúszott része - kapcsolódva a korábbi szegényebb népcsoporthoz - gazdasági életének a romlása egyfajta medikalizációban fog megjelenni. Sokkal nagyobb mérvű lesz az orvoshoz fordulás, ami pluszterhet fog jelenteni az egészségügyben. Magyarország jelentős cigánypopulációja pedig jelentősen rontja a statisztikát, de semmiféle prioritást nem kap, ez a törvénytervezet nem foglalkozik azzal, hogy valamit kezd jen ezzel a társadalmi csoporttal. Úgy tűnik, mintha a cigányság csak négyévente egyszer lenne fontos. Valamennyiünk előtt zajlik az a szörnyű helyzet, hogy a teljesítményvolumenkorlát milyen várólistákat, milyen ellátási nehézségeket okoz. Mint budapesti képviselő is mondom, megengedhetetlen, hogy november közepén fővárosi kórházak azt közöljék, hogy elfogyott a TVK, és már csak sürgősségi műtéteket tudnak végezni. Tavaly is volt erre példa, és már az idén is jelezték ezt. Azt gondolom, hogy ez megengedhe tetlen, mert semmilyen tekintetben nem szolgálja a korrekt, tisztességes, a betegek érdekeit szolgáló ellátást. Tehát a TVKval mindenképpen tenni kell valamit, emelni kell a szintjét, vagy teljes egészében meg kell szüntetni, mert jelentős mértékben korlá tozza a hozzáférést. Nem foglalkozik a törvény a humán erőforrás kérdésével sem. Szemünk előtt zajlik, hogy az orvosi társadalom meghatározó, szakmailag igen kvalifikált része, akik iskolákat teremtettek vagy az iskolateremtésben részt vevők voltak, folyam atosan hagyják el az országot. 2100 orvos távozott az elmúlt időszakban, de nemcsak ők, hiszen a rezidensekről szóló vizsgálat is azt igazolta, hogy a rezidensek jelentős része, mintegy 6070 százaléka nem Magyarországon kíván tovább dolgozni. Feltehetik a kérdést, hogy ez riogatáse vagy valós veszély. Egy budapesti körzetet szeretnék önöknek bemutatni. Hat évvel ezelőtt kapta meg egy kolléga, és amikor ezt a viszonylag jónak mondható fővárosi körzetet megszerezte, huszonnyolcan jelentkeztek rá. Úgy alakul t a kolléga élete, hogy most szeretné eladni, és a legnagyobb meglepetésére senki sem jelentkezik ezért a körzetért. Tehát hat év után a 28 jelentkezőből már egy sincs. Magyarul, ilyen mértékben nem érdeklődnek már a praxisok iránt. A fővárosban - amely mi ndig közkedvelt hely volt az orvosok számára, szívesen jöttek ide dolgozni - léteznek olyan gyermekpraxisok, amelyekre nem lehet gyerekorvost találni. A XVII. kerületben, az én szűkebb hazámban fordult elő, hogy gyermekorvosi körzeteket kellett összevonni, mert nem találtak gyerekorvost. Rendkívül akut, rendkívül súlyos problémáról van szó, amelynek jócskán érint bennünket az előszele, és az elkövetkező időszakban az alulfinanszírozottság mellett ez lesz a második legnagyobb problémája a magyar egészségügyn ek. Ezzel sem foglalkozik ez a törvénytervezet. Mint budapesti képviselőnek mindenképpen meg kell említenem a kórházbezárások eredményét. Az általuk okozott kárt ez a törvény igyekszik enyhíteni, igyekszik megoldást találni. Többször szóba került a SchöpfMerei. Kökény képviselőtársam elmondta, hogy egy nem jó helyen, szerencsétlen helyen lévő és nem igazán európai viszonyokat biztosító intézetről van szó, amelynek indokolt volt a bezárása. Azt gondolom, hogy két dolgot külön kell választani. Van egy épület , amelyről mondhatjuk azt, hogy nem megfelelő - s ebben nem is vitatkoznék Kökény képviselő úrral , de azt a szakmai tudást, azt a krízisterhesgondozást, ami ott kialakult, nem vették át. A krízisterhesek gondozásával kapcsolatos szakmai anyagot nem vett ék át más osztályok. Az ott lévő PICet áthelyezték, és a János Kórházban az valóban megtalálható - tehát úgy tűnik, mintha minden rendben lenne , de az a fajta krízisterhesgondozás, amely sok száz, sok ezer csecsemőt mentett meg, nem került átvételre. É s ma sincs szakmai elképzelés arra, hogy ezt hogyan pótolják. Nem véletlen, hogy ez ma is megoldatlan. Nem véletlen, hogy a II. számú Nőgyógyászati Klinika vezetője, Pajor professzor úr az elmúlt időszakban hallatta a hangját, hogy finanszírozási anomáliák és a szűk kapacitások miatt mennyire gond a koraszülöttellátás. Itt két dologról kell beszélni. A PICágy biztosítva van, de azok számára, akik várható koraszülésbe jutnak, ám nem biztos, hogy PICre szükségük van, az in utero elhelyezés nem biztosított. Nagyon nehezen tudják a nőgyógyászok elhelyezni a várhatóan koraszülésbe kerülő kismamákat. Nem megoldott ez a helyzet, nem véletlenül volt a professzor úr felszólalása.
