Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 19 (179. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3044 Ennek a megközelítésnek itt a törvényben semmiféle jelét nem találjuk. F elvetettem az egészségügyi bizottság ülésén kérdést intézve a miniszter úrhoz, hogy ha már ő a szakmaiságot akarja visszaadni ebben az egészségpolitikában - idézem szavait, amit most is elmondott: “az egészségügyet visszavezetem a szakma területére”; ez ön kritika is egyébként a kormánypárti oldal felé , akkor mi ezzel mélyen egyetértünk, de akkor tényleg történjék meg az úgynevezett finomra hangolás helyett a szakmai alapokon történő, epidemiológiai, népegészségügyi alapokon történő építkezést jelentő kapa citásmeghatározás és finanszírozási változások megtétele. (9.20) Azt is szeretném elmondani, hogy a kötelező általános egészségbiztosításban szükségletalapú ellátás folyik, a szükségletek pedig megint csak az előbb elmondott elvek alapján határozhatók meg. A szükségletek valójában redukált igényeket jelentenek, mert az egészségügyi szolgáltatásokkal szemben is, mint minden szolgáltatással szemben, differenciáltak az igények. De egy kötelező általános egészségbiztosítási rendszerben ezeket az igényeket társa dalmi közmegegyezésben redukálják szükségletté. Hangsúlyozom, hogy társadalmi közmegegyezésben, konszenzusban redukálják szükségletté. Ez a módosítás, ez a saláta- vagy káposztatörvény, módosító csomag nem is beszél szükségletről, nem beszél szükségletkomm unikációról, nem beszél arról, hogy valahol az embereknek egyet kellene értenie abban - és ez most a gazdaságipénzügyi világválság közepette még inkább izgalmas , hogy a forrásokat figyelembe véve kellene az orvosi lehetőségek és a gazdasági megengedhető ség konfliktusában, ismétlem, valamiféle társadalmi közmegegyezésben meghatározni a szükségleteket, és ilyen értelemben szükségletalapúvá, másik oldalról finanszírozhatóbbá tenni az egészségügyi ellátórendszert. Szeretnék néhány konkrétabb dolgot kiemelni ebből a törvénytervezetből, nem ismételve azt, amit képviselőtársam az előbb elmondott, inkább néhány dolgot egy kicsit jobban hangsúlyozva. Gondjaink vannak a régiókkal általában. Magyarországon nem volt közigazgatási reform, ilyen értelemben nincsenek kö zigazgatási régiók, legfeljebb európai tervezési statisztikai régiók analógiájára beszélhetünk régiókról. Tehát továbbra is a RETek szerepét még ebben a formában is kérdésesnek látjuk. A részletekbe majd a részletes vitában szeretnék belemenni. Irányí tott betegellátás. Az irányított betegellátás kiértékelését meg kell tenni. Voltak kísérletek a szakmai értékelésre, ezeket soha nem vitte senki végig, és ki kell értékelni pénzügyileg, gazdaságilag is, hiszen az IBRvállalkozásoknak nem volt szerződése az Egészségbiztosítási Pénztárral, nem álltak jogviszonyban az Egészségbiztosítási Pénztárral, ugyanakkor a pénztár milliárdokat utalt ki az irányított betegellátási rendszerben érdekelt vállalkozásoknak. Ezt meg kell vizsgálni, el kell számoltatni ezeket a vállalkozásokat, hiszen ezek közpénzek, ezek járulékokból befolyt közpénzek, amelyekkel a mindenkori hatalom köteles elszámolni, és ilyen értelemben elszámoltatni az ezeket a pénzeket elköltő vállalkozásokat. Néhány dolgot a gyógyszerkiskereskedelemről. S zeretném hangsúlyozni, hogy az igazán jó megoldás a patikák rendszerében továbbra is az lenne - és én nem látom ennek semmiféle alternatíváját , ha a betéti társasági gazdasági konstrukcióban működő gyógyszertárakban a beltagi pozíciót bíró, személyi jogo t bíró gyógyszerész a tulajdoni hányadát 50 százalék fölé vihetné - mi erre annak idején törvényt alkottunk, önök ezt megszüntették, amikor az újat életbe léptették, néhány nappal korábban, ez egy igen nagy baj volt , hiszen egyébként a szakmaiság a gyógy szertárakban nem biztosítható. Tehát ismétlem: a személyi jogú gyógyszerésznek, aki a betéti társaság beltagja, a tulajdoni hányadát 50 százalék fölé kellene emelni. Ha ez megtörténhetne, akkor nem kellene aggódni a gyógyszerkiskereskedelem szakmaiságáért , akkor működhetne a gondoskodó gyógyszerészet, és egyáltalán az Európában elfogadott etikus gyógyszerészet a gyógyszerkiskereskedelemben tovább működhetne.
