Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 18 (178. szám) - A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - PAIZS JÓZSEF (MSZP):
3021 Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tiszt elt Ház! A vita lehet akkor is izgalmas, ha éjszakába nyúlik; sőt, lehet ellentmondásos is. De még ezen is túlmutathat, hogy mi, hozzászólók is keveredhetünk ellentmondásba. Rögtön egy ilyen ellentmondásra felhívni a figyelmet, amit az ellenzék padsoraiból hallottam. A költségvetési bizottság részéről itt volt Mádi László úr, aki azt mondta, hogy jóhiszemű a törvény. Ha ezt a jóhiszeműséget feltételezi, nem értem, hogy az ellenzék padsoraiból többen miért mondják azt, hogy átgondolatlan. Csak szeretném felh ívni a figyelmet, hogy önmagában ez a két hozzászólás is egymásnak ellentmondó. Az egyik azt mondja, hogy jóhiszemű, a másik azt mondja, hogy átgondolatlan. Nyilvánvalóan ez abból származik, hogy a plurális demokráciákban a parlamentnek van egy rendje, hog y van egy szokvány hozzászólás. A törvényt beterjesztők a lehető legjobb szándékaik szerint és a pénzügyi lehetőségeknek megfelelően beterjesztenek egy törvénytervezetet, az ellenzék pedig természetesen szeretné ezt a törvénytervezetet bővíteni, másképp lá tni, más megoldásokat sulykol. Azért az kiderült az este folyamán, én egy kéthetes, újsütetű képviselő vagyok, hogy az ellenzék nem fogadta el a 2006os előterjesztés alapján a 2007. évi törvényt sem, amely azért siker volt. Hadd hívjam fel arra is a figye lmet, amikor itt Medgyasszay László képviselőtársam, akit nagyon tisztelek, azt mondja, hogy tegye bele a kormány, az agrárkormányzat a lehető legtöbb pénzt ebbe a rendszerbe, akkor elfelejti, hogy a 2007. évi agrárkárenyhítési rendszerbe tízszer annyit t ett bele a kormány, mint amennyit összegészében befizettek a termelők. Sőt, a vita egyik része azon is folyt itt, hogy miért nyitotta meg a második kört az első körben - mert végig lehetett jelentkezni 2007ben - az agrárkormányzat. De azt gondolom, pontos an az eredmények igazolják. És egyetértek azzal, ha akkora a kár, mint a Nyírségben voltak a fagykárok, nem tehet mást, nem tehet jobbat a kormány, mint hogy megnövelte 5 milliárd forintra ezt az alapot, és összegészében mintegy 460 ezer hektárról 12 ezer gazdálkodó lépett be ebbe a rendszerbe. Természetesen nem kívánom a benyújtott törvényjavaslat teljes keresztmetszetét átvilágítani, tárgyalni. Viszont szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem egy újszerű téma ez az agráriumban, jól ismert má r, pont a 2007. évi nagymértékű károk miatt a termelők előtt is. Azt bizonyítják az elmúlt évek tapasztalatai, hogy az önkéntesség nem igazán sikeredett, az önkéntesség elve, sokféle módon lehet ezt értelmezni, de az teljesen biztos, tény, hogy a befizetés i hajlandóság, amit elképzelt az agrárkormányzat, alulmúlta a várakozásokat. Van más aspektusa is ennek a befizetésnek, mégpedig az, hogy a magyar állam - ha nem változik a helyzet - költségvetése és a pénzügyi helyzete azt sugallja számomra, hogy hosszú t ávon nem lehet arra számítani, hogy a központi költségvetés automatikusan teljes egészében át tudja vállalni ezeket a kockázatokat, amelyeket az agrártermelés jelent. Ezért szükségszerű, hogy az öngondoskodás elvét a középpontba állítsa maga a törvény. A t örvényjavaslat az egyéni vállalkozók, gazdálkodók és szervezeteik számára kötelezővé teszi a kárenyhítési rendszerben való részvételt. Azt hiszem, hogy ez nagyon lényeges eleme a törvénytervezetnek. Potenciálisan egyfajta kötelezettség, egy védelmet is jel ent, az őstermelő számára pedig egy opciót biztosít arra, hogy részt vegyen, egy lehetőséget biztosít, hogy eldöntheti, részt vesz, vagy nem vesz részt ebben a rendszerben. Felmerült itt a vita folyamán, hogy Magyarországon az üzleti biztosítók irányába ke llene elvinni ezt az egész felépítményt. Teljesen logikus ez a felvetés, de egyértelműen megfogalmazódtak itt a válaszok is, aggályok is, amit pedig én is osztok, hogy az a nagy baj a biztosítókkal, hogy nem igazán óhajtanak üzleti kockázatot magukra válla lni. (22.20) Egyszerűen nem kötnek biztosítást, vagy olyan óriási kockázati felárat kellene a termelőknek megfizetni, ami nem várható el a termelők széles körétől. Valószínű, hogy meg sem tudnák fizetni, és ezzel kizárnánk szerintem a termelőket ebből az a lapból.
