Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 18 (178. szám) - A nemzeti agrárkár-enyhítési rendszerről és a kárenyhítési hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
3006 enyhíteni kívánt kár nagysága között. Igazából a rendszer működésképtelenségét ez a tény okozza, ezzel a ténny el kellett valamit kezdeni. Én helyesnek gondolom, hogy elénk került ez a javaslat, és helyesnek gondolom, hogy végignézzük, hogy hogyan lehet a felmerült problémákon, gyakorlaton változtatni. Valóban az egyik alapvető kérdés a felelős gondolkodás ügye, ki a felelős az adott termelőt érintő agrárkárért, kit ér igazából a kár. Azt gondolom, hogy az elsődleges érintett az ügyben egyértelműen a termelő, tehát a termelő szemléletén múlik, hogy ő a saját termelésével kapcsolatos felelősségét átérzie, felkészüle arra, hogy bekövetkezhet egy kár, és ő mit tesz az öngondoskodás értelmében, a kár elkerülése érdekében. Egyetértek Czerván Györggyel, aki elmondta, hogy az állam felelőssége, vagyis nem is államot szeretnék mondani: a közösség felelőssége sem mellékes, mert az élelmiszer biztosítása egy fontos cél, és nagyon nem mellékes társadalmi szempontból, hogy az előállított mezőgazdasági termék, ami élelmiszeralapanyag, milyen áron állítódik elő, és a fogyasztót milyen áron fogja terhelni az alapélelmiszerhez val ó hozzájutás. Mégis azt gondolom, hogy a felelősség sokkal inkább jelenik meg a termelőnél, de tagadhatatlan a társadalmi közösség, másképpen fogalmazva: az állam felelőssége is. A tapasztalat azt mutatja, hogy minél nagyobb egy termelő, minél nagyobb volu menben termel, minél professzionálisabban termel, annál felelősebben gondolkodik, és annál inkább néz előre, annál inkább gondolkodik, tervez hosszabb távon. (21.10) Én azt gondolom, hogy ez egy természetes jelenség, és nyilván ebben a kö rben jelenik meg a piaci típusú biztosítókkal kapcsolatos kezdeményezés is, ha a károk mérséklésére gondolnak a termelők. A biztosítás akkor működik jól, ha nagy a kockázatközösség, és nagy pénzalap halmozódik fel. Én azt gondolom, hogy a továbblépés irány át vizsgálva is ezekre a kérdésekre kell koncentrálni: kit érintsen? Milyen nagyságú kört érintsen? Kötelező? Önkéntes? Mekkora legyen a díjfizetés? Ezek azok, amelyek behatárolják az alapkérdéseket. Én is több esetben dilemmákról tudok beszámolni. Azzal, ahogy a jogszabály fogalmaz, tehát hogy kötelező legyen a gazdálkodó szervezetek és egyéni vállalkozók esetében, a saját magam véleménye szerint azonosulni lehet. Ez egy helyes és jó kezdeményezés. Ugyanakkor a jogszabály egyértelműen rögzíti azt a kört, a kit ezek alatt a szereplők alatt ért, és itt is elhangzott már, hogy a definíció szerint a kis- és közepes vállalkozások kerülnek ebbe bele. Ez azt jelenti, hogy a 250 fő alatti foglalkoztatók, illetve EUjogszabály szerint 50 millió éves árbevétel alatti egységek, ami viszonylag nagy árbevétel, de én azt gondolom, első számú kérdés és dilemma, hogy lehet és szükségese felfelé bővíteni a kört. Meggyőződésem szerint igen. (Gőgös Zoltán: Nem lehet. Uniós szabály.) Ha nem lehet - én nem néztem, nem láttam a s zabályban , azt gondolom, hogy egy alapvető kérdés a felfelé bővítés lehetőségét megvizsgálni, tudniillik ezzel a begyűjtött vagy az összeadható bevétel nagysága, a káralap növekedhet. A kör tágítása a kis- és középvállalkozáson kívül az összes gazdálkodó szervezet, jogi személyiséggel rendelkező és nem rendelkező szervezet esetében, ha bővít, akkor a felfelé bővítés következménye a nagyobb bevétel lehet. Felmerül a kérdés - Demendi László is elmondta , hogy lehete lefelé bővíteni. Az önkéntesség az őste rmelők esetén megfogalmazott irányelv. Én nem gondolom, hogy helyes lenne lefelé bővíteni a kört. Úgy gondolom, hogy a program sikeressége az érintett termelők hozzáállásától függ. Az előző gyakorlat problematikussága éppen abban jelentkezett, hogy a beköv etkezett károk enyhítése az állam oldaláról mindenképpen bekövetkezett, függetlenül attól, hogy az érintett személy részt vette a kockázatközösségben vagy nem vett részt. Innentől kezdve fordított motivációt ért el az állam: ha valaki nem fizetett, akkor is megkapta a támogatást. Ez egy problematikus ügy.
