Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 18 (178. szám) - Dr. Bosa Nenadić, a szerb Alkotmánybíróság elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - PAPP JÓZSEF (MSZP): - ELNÖK (dr. Áder János): - GAZDA LÁSZLÓ (MSZP):
2925 munkanélküliség, termelé s visszaesése, infláció elszabadulása , igazán csak a szüleinktől hallottunk eddig róla. 2006 óta fegyelmezett költségvetési és gazdaságpolitikával az államháztartás helyzete kiugróan sokat javult, az infláció csökkent, a gazdasági növekedés erősödött, és ma is úgy véljük, hogy a bankrendszerünk biztos alapokon áll. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy jövedelmeink jelentős része a nemzetközi kereskedelemből származik, és hogy ilyen helyzetben itt már nem a saját teljesítményünkről van szó elsősorba n, hanem arról, hogy a legnagyobb exportpiacaink, elsősorban Németország és általában az EU mennyit növekednek. Kíváncsi voltam, hogy az általam mértéktartónak vélt emberek hogyan ítélik meg a helyzetet. Mindig érdekel, mit mond ilyen helyzetekben például Demján Sándor. Arról beszélt, hogy ebben a helyzetben a likviditás biztosítása az első és a legfontosabb lépés a bankoknál, a vállalkozásoknál, és aztán kell végiggondolni, hogyan lehet a Magyarországon új értéket előállító munkavállalók számát 500 ezer fő ről 1 millió főre növelni, mert csak a foglalkoztatás növelésével, azon belül az új értéket előállító gazdaság növekedésével biztosítható az, hogy a következő esztendőkben Magyarországon a recesszió helyett egy tartós, fenntartható, ha szolid is, növekedés i pályán maradjon a gazdaság. Vagy például miről beszélt Parragh László? Ő Magyarország legnagyobb baját abban látta, hogy a reformok nem valósultak meg, és megmaradtak a régi struktúrák, és hogy a Bajnai Gordon gazdasági miniszter által előterjesztett pro grammal, a kormány programjával egyetért, különösen akkor, ha a program és a végrehajtása egyenszilárdságú lesz. A kormány programja pedig arról szól, hogy az európai uniós támogatások átstrukturálásával a gazdaság lélegzethez jusson, és hogy a 2009es köl tségvetés lehetőségei a gazdaságot segítsék, hogy a pénz, a likviditás, a piac, a foglalkoztatásbővítés, a munkahelyteremtés és megtartás, a versenyképes üzleti környezet, a szerkezeti reformok ma a legfontosabbak, és hogy a 2009es költségvetési javaslat fegyelmezett megvalósításával szolgáljuk igazán Magyarország érdekeit. A másik, általam sérelmezettnek vélt terület a közigazgatás, holott teljesen nyilvánvaló, hogy egy jó közigazgatás és a versenyképesség összetartozó fogalmak. A pénzügyigazdasági váls ággal, a magyar gazdaság stabilizálásával a magyar viták felerősödött érve, hogy versenyképességünk egyik legfőbb akadályozója a drága, nem kellő hatékonysággal működő közigazgatás. Kézenfekvőnek tűnik tehát az a megoldási javaslat, hogy kevesebbet kell az államra, a közigazgatásra és a köztisztviselőkre költeni. Egyes kutatók elemzései és számításai szerint a magyar köztisztviselői létszám nemzetközi összehasonlításban egyáltalán nem mondható magasnak, különösen most a csökkentés után, és a hazai közigazga tásban összességében éppen a kapacitásépítésre vagy kapacitásátépítésre lenne szükség. Mondják, ha a tényleges költségeket nézzük, ez az összeg az állami, önkormányzati szerveket együttvéve nem haladja meg 2008ban az államháztartási összkiadás 7 százaléká t. Csak összehasonlításképpen: ez a kiadási tétel 2008ban kisebb az államadósság kamatkiadásaira fordított összegnél. Azért tartom fontosnak a tisztánlátást ezen a területen is, mert képviselőtársaim előszeretettel készítenek olyan módosítókat, amelyekben az igazgatási területekről vonnának el forrásokat, cserébe infrastrukturális fejlesztéseket valósítanának meg. Szerintem a közigazgatás átépítésére, tudatos, szelektív erősítésére éppen a gazdasági versenyképességünk növelése érdekében van szükség. Ha csa k végiggondoljuk, hogy a közösségi jog hatékony alkalmazása erre képes közigazgatási szervezetekkel és személyekkel lehetséges, így bár egyre népszerűbb a közigazgatás erőteljes korlátozásának szükségességéről beszélni, ezzel szemben azt hangsúlyoznám, hog y veszélyes ezekből a negatív szempontokból kiindulni. (14.30) Ha érvényesülni akarunk az Európai Unióban, a világban, olyan jól képzett, megbecsült és megfizetett köztisztviselőkre van szükségünk, akik képesek a hatósági engedélyezési eljárások
