Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 17 (177. szám) - El nem fogadott interpellációra adott bizottsági jelentés: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. IVÁN LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2753 bizottság egyetértett az ORSZI képviselőjével, hogy a jövőben kétség se férjen adatai hitelességéhez, régiónként és intézményenként közzéteszi honlapján a feldolgozott és kiado tt szakvéleményeket. Tisztelt Képviselő Úr! A bizottsági ülésen az interpellált miniszter asszonyt Korózs Lajos államtitkár úr helyettesítette, az általa szóban előadott válasz minden tekintetben kielégítette a bizottsá g tagjait, 15 igen és 11 nem szavazattal, tartózkodás nélkül meghozta döntését. (14.10) A Házszabály 117. § (4) bekezdés b) pontja szerint javasolja, hogy az Országgyűlés fogadja el az interpellált által kiegészített választ. Kérem a képviselő urat is, hogy szintén fogadja el a bizottság ajánlását. Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Azt hiszem, még nyugodtan türelmesebbek is lehettünk volna az elcsendesedés megvárás ában. Most megadom a szót Iván László képviselő úrnak, aki a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt fogja ismertetni. Képviselő úr! (Zaj. - Csenget.) DR. IVÁN LÁSZLÓ , az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismert etője : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársak! Az idősotthonok ügye és kérdése többször is napirendre került már az ifjúsági, szociális és családügyi bizottságban. Legutóbb abban foglaltuk össze a kisebbségi véleményünket, hogy azo k az intézkedések, amelyek azt eredményezik, hogy az otthoni ápolási és gondozási ellátást négy órában rögzítették és rögzítik jelenleg is... - és amennyiben négy óra után akár egy vagy két perccel további szükséges gondozásra, ápolásra van szükség, akkor folyamodhat az illető rászoruló az intézeti elhelyezésért. Ez rendkívül súlyos kérdés számunkra, de nemcsak számunkra, hanem az idősotthonoknak is. Évtizedek óta járom az országot, az idősotthonok helyzetét ismerjük, ismerem. Azt tapasztaljuk, hogy még akk or is, ha ezt a négy percet túllépi az ápolási szükséglete, neki kell folyamodni. Ezt a folyamodást elbírálja egy “semleges” bizottság, amely bizottság, nem ismerve a helyzetet, vagy ha ismeri, csak felszínesen, fogja eldönteni, hogy vajon az illető kérelm ét továbbítjáke pozitív értelemben, hogy idősotthoni ellátásban részesüljön. Ezután jön még az a lépés, amikor eldöntik azt, hogy mikor kerülhet erre sor. A várakozók száma, listája évek, évtizedek óta is rendkívül súlyos hátrányokat jelent a várakozóknak , hiszen az idős emberek, a rászoruló emberek pillanatról pillanatra változóan kockázatoknak vannak kitéve, tehát a kezdeti relatíve elláthatóságot már az egészségügyi károsodásuk és ártalmuk, bántalmuk következtében még további probléma tetézi. Ráadásul e gy jövedelemigazolást kell beszerezni, amely jövedelemigazolással fogják ugyancsak e bizonyos semleges bizottságon belül eldönteni, hogy méltó vagy nem méltó - tudom, ez egy sarkított megjegyzésem , illetve igen vagy nem, kerülhete tovább ellátásba. Az e gész magyarországi szociális ellátórendszernek régóta problémás része ez, de most különösen, amikor egyébként az otthonok saját ellátási körében az energiaárak emelése, a legkülönbözőbb adóváltozatok rátelepedése az idősotthoni ellátásra súlyos problémákat jelent, az idős emberek kiszolgáltatottsága, függősége, tehetetlensége és a rászorultak rendkívül súlyos, hátrányos helyzete nem engedi meg azt, hogy egy ilyen kategóriában a négyórás ellátás rendkívül bürokratikusan szabályozott formáját tartsuk alkalmas nak ahhoz, hogy az idős vagy rászorult embernek szüksége vane egy intézményi elhelyezésre. Azt is szeretném még kifejezni, hogy ráadásul tudomásul kell vennünk, és mindannyian tudjuk is, hogy Magyarországon jelenleg a 60 éveseknek és idősebbeknek a száma már elérte a 2 millió 100 ezret. Ezen belül legalább 50 százalékuk egy krónikus betegségben szenved. Két ilyen krónikus betegségben szenved legalább 1012 százalékuk, és legalább három vagy több ilyen krónikus betegségben szenved 35 százalékuk. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez körülbelül 1 milliós tétel. Az egyik kategóriában körülbelül 607080 ezer embert érint. A jelenleg otthonokban élőknek ráadásul
