Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Mandur László): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
2711 elmondtam a vidéki gyakorlatot. (Dr. Magyar Bálint: El kell olvasni. - Az elnök csenget.) Igen, én tudom, és elolvastam, sőt gyakorlom is, kedves képviselő úr, az önkormányzatiságot. Aztán azt is mondta a kedves előterjesztő, hogy az államigazgatási szervekben a vagyonnal gazdálkodók rettentően kötözködők, gáncsoskodók, és igazából nem támogatják a fel sőoktatás vagyonnal kapcsolatos gazdálkodását vagy éppen javaslatait. Ez nagy hiba, mert ha van javaslatuk, és az jó, az államapparátusnak az a dolga, hogy segítse és támogassa. Ha ezt nem jól csinálja valaki, akkor tudja, nem a függönyt kell kicserélni, h anem azt, aki kötözködik, és nem segíti azokat a folyamatokat, amelyek a vagyonnal kapcsolatos értelmes gazdálkodást elősegítenék. Ezeket az érveket jegyeztem föl magamnak, és úgy gondolom, nem győzött meg egyáltalán, továbbra is keresem, hogy mi indokolja e törvényjavaslat benyújtását. Abban azért osztom a véleményét az előterjesztőknek, hogy a vagyonnal kapcsolatos gazdálkodáshoz, a vagyon kezeléséhez érteni kell, szakma, és jó, hogyha van hozzá képzett szakember még egy felsőoktatási intézményben is és m ásutt is. Nézzük csak azt, hogy mi volt az ígéret ezzel a vagyonnal kapcsolatban. Az ígéret annak idején a szocialistaSZDSZ liberális kormány esetében az volt, hogy a felsőoktatási intézményeket felújítják, hatalmas fejlődésen mennek keresztül, kollégiumo t építünk, kollégiumot újítunk föl. Ez volt 2002ben az ígéret, ebből nem túl sok minden lett. Az az érzésem, mintha lelkiismeretfurdalása támadt volna a volt miniszter úrnak, és azt mondja, hogy az ígéretet behozandó adjanak el a vagyonból, és akkor hozz ák rendbe a vagyontárgyaikat. (15.00) Rendbe kell hozni, de nem azzal, hogy kezelésbe adjuk. Azt is tudom, hogy önök azzal is szoktak érvelni, hogy a legrosszabb tulajdonos az állam. Ez nem igaz. Tudniillik, akkor nézzünk szét Európában, nagyon sok állam v isszavásárol, sőt magánál tart jelentős vagyontárgyakat, és nem privatizálnak, vagy ha privatizáltak korábban, akkor visszavásárolják. Mondok erre egy példát. Annak idején a repülőteret is visszavette a polgári kormány, de mondhatnék angol példákat is. Ígé retek nem jöttek be, és most úgy gondolom, hogy valahogy reparálni kéne a helyzetet. Továbbgondolkodva, jó pár főiskolánk, egyetemünk bedőlt a PPPnek, és beruháztak. Elmondhatok majd helyi példákat is, mégpedig, hogy mi volt a Tessedik Sámuel Főiskolán. D e ha már belekezdtem, hadd mondjam el azt, hogy ez a főiskola könyvtárat építtetett így bankokkal és kivitelezőkkel, azonkívül előadótermet - nagyon szépek, ön is ott volt az átadáson , aztán három kollégiumot felújítottak, fantasztikus dolog. Komolyan mo ndom, az ember szíve örül, hogy a felsőoktatásban megfelelő körülmények vannak előadásokra, könyvtárra és kollégiumra. Csak ott a nagy baj, hogy ezt fizetni is kell. Na, erre nem futja a büdzséből. Itt a gond, ehhez kell forrást teremteni, vélem én. Nem ak arok rosszhiszemű lenni, de úgy gondolom, ehhez kell most a forrás. Mert a főiskolák azzal, hogy a gyermeklétszám csökkent, azzal, hogy a normatívákat önök csökkentették, azzal, hogy a vidéki felsőoktatási intézményekhez olyan pontrendszert, feltételrendsz ert alakítottak ki, hogy kevesebb hallgató kerüljön be, akkora pofont kaptak, hogy föllöki őket. Anyagilag föllöki őket, azaz fizetésképtelenné válnak rövidesen, ha nem tesznek valamit. Erre, gondolom én, a megoldás az, hogy kapják meg a vagyont, eladják, és aztán felélik ezt az ügyet. Jó tudni azt mindenkinek, hogy a felsőoktatási intézményeknek komoly anyagi gondjai vannak, finanszírozási, pénzügyi gondjaik vannak, mindamellett, hogy más is sújtja őket: többek között a gyermeklétszám csökkenése, aztán gon d még a minőség, amely után kéne lovagolni. A bolognai folyamatot teljes egészében meg kéne tudni valósítani, de vannak főiskoláink, amelyek nem kompatíbilisek ezzel a rendszerrel, és baj van a fejlesztésekkel, sőt mi több, a humán erőforrás képzettségével és végzettségével is, de nevezzük ezeket egyszerűen minőségi problémáknak.
