Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
2694 közalkalmazotti minimális bértarifához való igazodás is. Tehát itt többféle törvényből próbálunk összeállítani egy olyan rendszert, ami életszerűvé és működőképessé teszi a színházat, a művészek világát, az előadóművészek világát. A szabályozási kör, amit a törvény érint, részben az előadóművészeti szervezetek egyik nyilvántartásbavételét jelenti - ez az, ami merőben új a törvényen belül, hiszen ilyen típusú rendünk nem volt mind ez idáig , és több kategó riába sorolja be a különböző előadóművészeteket, illetve ezt végző intézményeket, szervezeteket, közösségeket. Erről még egypár szót majd később fogok szólni. Ehhez a kategóriarendszerhez igazítja a finanszírozást, de ez a finanszírozás már mást jelent, h iszen más összegeket kell fordítani egy nagyobb tárgyi feltételekkel rendelkező épületre, a kőszínházakat nyilván több forrással kell ellátnunk, minthogyha kisebb amatőr közösségek működnek egyegy saját, bérelt vagy pedig ingyenesen juttatott területen. E hhez igazodik a finanszírozás is. Említettem az előbb a munkajogi szabályokat, amiket részletesen szabályozunk a törvényben, amik megjelennek. Nem tudjuk, pontosabban körülbelül tudjuk, hogy milyen hatásokat váltanak ki, de sokan vitatják ezeket, hogy jogo s, nem jogos, életszerű, nem életszerű. A mi véleményünk az, hogy elsősorban a színházak működéséből, az előadóművészek működéséből próbáltuk ezeket a munkajogi szabályokat úgymond kivonni, és ilyen értelemben átalakítani vagy módosítani. Meghatározza, sza bályozza a törvény a hatósági feladatokat is, és egyéb ágazatokat érintő jogszabályokat vettünk még figyelembe. Ami érdekes és újszerű itt a törvényben, és amiről egy picit többet szeretnék beszélni, az úgynevezett kategóriába sorolás. Két nagyobb kategóri át különböztet meg a törvény: az egyik a színházakra vonatkozó, a másik pedig a zenekarokra, énekkarokra vonatkozó kategóriát jelenti. A színházaknál az előírt előadásszámot teljesítő színházak kerülnek az első kategóriába. Itt vannak a befogadó színházak, a produkciós színházak, a bábszínházak, ahol a fenntartókat két részből álló központi költségvetési hozzájárulás illeti meg. Az egyik az úgynevezett fenntartói ösztönző részhozzájárulás, a másik pedig a művészeti ösztönző részhozzájárulás. Ez a differenci álás elsősorban azt szolgálja, hogy figyelembe vegyünk két különböző területet, figyelembe vegyük egy alapinfrastruktúra működését, és figyelembe vegyük azt is, hogy milyen művészeti értékeket, milyen pluszt tud megteremteni az ott működő színházi vagy el őadóművészi közösség. Külön a művészeti részhozzájárulásban magasabb szorzót állapít meg a törvény az opera, az operai jellegű, klasszikus operett, balett, tánc, gyermek- és stúdiószínházak előadására. Itt megpróbáljuk azokat a műfaji sajátosságokat f igyelembe venni, amikor azt mondjuk, hogy kisebb a nézőszám, ugyanakkor a művészeti érték, amit ők közvetítenek, semmivel se kevesebb, és az ő számunkra is megpróbálunk ugyanolyan finanszírozási hátteret biztosítani, mint a népszerűbb, esetleg populáris el őadásokhoz. (Pettkó Andrást a jegyzői székben Béki Gabriella váltja fel.) A második kategóriába került a balett, táncegyüttesek, a befogadó színházak támogatása, a harmadik kategóriába a szabadtéri, a nemzeti, etnikai kisebbségi színházak finanszírozása, míg a negyedikötödik kategóriába a magánszínházak, itt az önállóságukat megőrző színházakról van szó elsősorban. Ez új is, mert eddig ilyen típusú finanszírozás nem volt. Az ő számukra elsősorban pályázati úton próbáljuk meg biztosítani a fenntartás, fenn maradás lehetőségét, és a törvény azt mondja, hogy az érintett oktatási és kulturális miniszter egy hároméves, hosszabb távú szerződést is köthet az ötödik kategóriába tartozó magánszínházak képviselőivel, közösségeivel annak érdekében, hogy az ő finanszír ozásuk is kiszámítható legyen, de ezt bizonyos értelemben korlátok között teheti meg. A másik nagy kategória, amit említettem, a zenekarok és énekkarok nyilvántartásbavétele, illetve besorolása. Két kategória van ezen belül, az elsőbe sorolódnak azok, aki k fenntartóval vagy közszolgáltatási szerződéssel rendelkeznek, tulajdonképpen ők a hivatásos szimfonikus zenekarok, kamarai szimfonikus zenekarok, kamarazenekarok és énekkarok. A másik kategóriába kerülnek az
