Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 11 (176. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - FEDOR VILMOS (MSZP):
2688 műhelyek, az alternatív színházak, a szabadtéri színházak és szakszervezetek mindmind megtárgyalták ezt a tervezetet. Azt kell mondjam, talán összegzésképpen érdemes egy mondatot kiragadni a Színházi Társaság anyagából, amely azt fogal mazta meg, hogy a szakmai szervezetek alapvetően pozitívan fogadták a tervezetet, valamennyi művészeti ág biztonságosabb és kiszámíthatóbb működésének a garanciáit vagy ennek kezdeményezését látták, látják ebben a törvényjavaslatban. Nagyon sok elvárás vol t és szerintem van, még megfogalmazódik e törvénnyel kapcsolatban. Miről kell szólnia a törvénynek, és miről nem szólhat ez a törvény? Nyilván az első pillanattól kezdve gyakran megfogalmaztuk azt, hogy ez a törvény nem terjed ki személyekre, ez a törvény előadóművészetről szól, annak intézményeiről szól, és ezek működését szabályozza. Azaz nem igazgatók törvénye, nem külön művészek törvénye, még csak nem is fenntartó politikusok törvénye, hanem egy szakmai ág törvénye, a tánc, a zene- és a színházművésze t intézményeiről szóló törvény. Mint ahogy a filmtörvény sem szabályozta a filmekben szereplők jogállását, hanem szabályozta a filmek készítésének, támogatási rendszerének és a szakma megbecsülésének általános szabályait és kereteit. Merthogy arról beszélü nk, amit gondolom, valamennyien itt levők feltétlenül értéknek tartunk, azaz: mi is a célja ennek a törvénynek, mi lehet a célja? Örülök annak, hogy többen megfogalmazták, hogy a fővároson kívül is működnek intézmények, és bizony azok az intézmények általá ban egyesegyedül látnak el alapfeladatokat. Nemcsak egy adott településen, hanem az úgynevezett színháztalan területeket is ki kell hogy szolgálják; olyan települések sokaságát, amelyek nem tartanak fenn színházat, ugyanakkor a színházba jutás feltételeit meg kell teremteni. Nyilván akkor tudjuk ezt megtenni, ha a színházak működését szabályozzuk, úgy szabályozzuk, amivel nagyobb szabadságot is nyújtunk egyben a színházaknak. És aztán persze célja, hogy lehetőséget adjon a gyermek- és ifjúsági korosztályna k a színházba jutásra. Aztán célja az is, hogy foglalkozzon a nemzetiségi színházakkal, a vidék problémáival. Célja az is, hogy megőrizzen egy olyan kultúrát, amely alapvető küldetése, azaz a magyar nyelv kultúráját, a magyar zene kultúráját, a páratlan ma gyar zenei kultúrát, és ápolja a hagyományokat. Vidéken tehát az intézményeknek nagyon sokféle szerepet kell ellátniuk. Nem szabályozhatja ez a törvény a képzést, hiszen a képzés egy másik törvényhez tartozik - itt utalnék néhány hozzászólásra , illetve a képzés is megváltozott. Míg korábban egy intézmény, jobbára állami intézmény látta el a képzést, ma már tudjuk jól, hogy sokszektorúvá vált, azaz a képzés során nem vehetjük figyelembe, vagy nem veszik figyelembe azt, hogy mennyi az a kapacitás, mennyi az a lehetőség, ami azok előtt áll, akik úgy döntenek, hogy ezt a pályát választják. A munkajogi kérdésekben éppen ezért azt gondolom, hogy minden szakmai szervezet, érdekképviseleti, érdekvédelmi szervezet megkapta a tervezetet, és hallgatva a miniszteri k iegészítést, arról kaphattunk tájékoztatást, hogy ezek a szervezetek támogatták. Nyilván ez a legfontosabb szűrő szerintem, ami befolyásolhatja egy törvény keletkezését, és meghatározza a törvény szövegét. Nagyon fontos terület továbbá a finanszírozás kérd ése. Azt kell mondanom, talán emlékeznek rá képviselőtársaim, hogy a jelenlegi szabályozás, hogy tudniillik mennyi forráshoz, állami forráshoz jutnak a színházak, az már tizenegynéhány évvel ezelőtt kidolgozott alapkonstrukció mentén történt és történik. Igen ám, csakhogy közben változtak a feltételek, átalakultak színházak vidéken, bővültek színházak, tagozatok alakultak. Egy példát engedjenek meg, szűkebb hazámat kiragadva, például a Miskolci Nemzeti Színház akkor egy játszóhellyel rendelkezett, ma öt já tszóhellyel rendelkezik; lényegesen több előadást rendeznek, több mint négyszázat egy évben. Ez nyilván azt jelenti, hogy megváltoztak a körülmények és a feltételek. Tehát ha arról beszélünk, hogy indokolte, hogy most foglalkozzon a tisztelt Ház a törvénn yel és most fogadja el, akkor azt kell mondanom, igen, indokolt, mert az a fajta finanszírozás, ami eddig történt, már nem tartható fönn.
