Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 10 (175. szám) - Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÉKESI TIBOR (MSZP):
2603 egyszerűsítések vannak. Próbálom elspórolni a példál ózást, de azért egyetegyet kénytelen vagyok mondani. Az átalányadózásnál jelentős az értékhatárok majdnem duplájára emelése: 8 millióról 15 millióra, a kereskedőknél 40 millióról 100 millióra történő felemelés. Azt hiszem, elég sokan pontosan ki fogják sz ámolni, megérie nekik, és ha igen, akkor belépnek ebbe az átalányadózásba, mert ennél egyszerűbben már nem lehet adózni, nagyonnagyon jelentős adminisztrációcsökkenést jelent. Miért fontos ez az egyszerűsítés? Az Európai Unió kitűzte, hogy a lisszaboni f olyamat keretében a vállalkozások adminisztratív költségeit a felére kell csökkenteni. Ma Magyarországon a ma érvényes uniós adminisztrációs költségek dupláját kénytelenek elviselni a vállalkozások. Ezen túl következik az, hogyha itt tudunk megtakarításoka t elérni, ha itt tudunk forrásokat felszabadítani, akkor tulajdonképpen adócsökkentés nélkül is jelentős többletjövedelemhez, akár beruházási vagy egyszerűen csak a vállalkozás eredményét növelő jövedelemhez juttatjuk a vállalkozókat. A gazdaság fehérítése . Nem szeretnék nagyon messzire visszanyúlni, de azt gondolom, ha azzal az általános fogalommal, hogy ma Magyarországon az adómorál nem segíti a gazdaság fehérítését, ezért azután a jogszabályokkal kell ösztönözni, néhol kedvezményekkel, néha szankciókkal azt, hogy minél nagyobb része váljon a gazdaságnak a legális szféra részévé, mert ebből mindannyian profitálunk. Ez a klasszikus “többen adózzanak, és fizessenek kevesebbet”, mert tömegében ugyanannyi bejöhet, mint most, amikor viszonylag kevesen viselnek nagy adóterheléssel ugyanakkora terhet, ami az ország működtetéséhez szükséges. (21.40) Igaz, ez a nagy adóteher sem lóg ki az uniós átlagból, viszont abban igazuk van az ellenzéki kritikusoknak, hogy a munkát terhelő adók tekintetében valóban az élmezőnyb en vagyunk elsősorban az adóék tekintetében, tehát ott sem minden rétegében az adóztatásnak, hanem ahol a marginális, a szélső adókulcsot alkalmazzuk, ott bizony a második dobogós helyet foglaljuk el. A harmadik ilyen terület az adó átstrukturálása. Én is a kedvenc részemet mondom el ebből, ez a cégautóadóváltozás. Itt már az előbb elmondott adóbázisszélesítés a lényeg, és itt nagyon markánsak a számok. 440 ezer gépjárműből, akik cégesnek minősülnek, korábban 40 ezer adózott, eléggé magas összegű, 112 eze r forint volt a szélső értéke ennek. A mostani javaslat azt idézné elő, hogy 400 ezer adózna, és csak 40 ezer mentesülne, és így az adó tétele jelentősen lecsökkenhet egy kis differenciálással, és szinte az átalányadózás szintjén viselhető mértékű adómérté kkel 7, illetve 15 ezer forintos adómértéket eredményezne. Azt gondolom, hogy ez a tipikus példája annak, hogy hogyan lehet a fajlagos adómértéket úgy csökkenteni, hogy az adóbázis szélesedjen. Továbblépve, a kérdés az, hogy jóe az, hogy ez így van. Úgy l áttam, hogy az ellenzéki képviselők, de az adótörvények menetében is a szakértők, a nemzetközi szakmai közeg mind megerősítette, hogy ebben a helyzetben túlságosan nagy a kockázata az adócsökkentésnek, az adóbevételek csökkentésének. Ha ebből indulunk ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell már most azon gondolkodnunk, hogy amikor itt lesz az idő, amikor meglesz hozzá a forrás, akkor milyen adókat hogyan rendezünk át, mi lesz a sorrend. Azt hiszem, nem kell nagyon messze futnunk, mert a korábbi adótör vényben és valamennyiünk fejében nagyjából benne van, hogy a különadókkal kellene valamit kezdenünk, a kvázi egykulcsos adó felé kellene ellépnünk. Itt nagyon hangsúlyosan ezt a kvázit, a mintegy egykulcsost hangsúlyoznám. Azt gondolom, ahogy az áfában az egy kulcs lényegében megvan, de van egy kisegítő kulcs, a társasági nyereségadóban megvan az egy kulcs, de ott is ott van a kisegítő kulcs, úgy ugyanúgy a személyi jövedelemadóban is nagyon sokakat beengedni a lényegében egykulcsos sávba, de megtartani a s zolidaritást és a progresszivitást, a tényleges adóarányosságot jelentő második kulcsot is, bár a mai magyar adórendszer nem is kétkulcsos, hanem háromkulcsos. És természetesen a munkaterheket csökkentő adók irányában kell ellépni.
