Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 10 (175. szám) - Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2598 visszahozó házipénztáradó a 167. §ban, amelyet az Alkotmánybíróság tavaly az alaptörvénybe ütközőnek ítélt. Eszerint a készpénz záróállománya nem haladhatja meg az előző év összes bevételének 1,2 százalékát, illetve az 500 ezer forintot. Máskülönb en bírság jár érte. Erre volt alacsonyabb változat is. Miért ennyi? Át fog ez menni? A 17. és a 20. § azt mondja ki, hogy 900 ezer forint vásárlástól vagy előlegtől az eladó köteles számlát adni, függetlenül attól, hogy a vevő adóalanye vagy sem, még akko r is, ha nem kéri a számlát. Úgy tűnik, hogy az intézkedés valamiért a vevő nyilvántartásbavételét célozza, ugyanakkor semmi értelme, mert a vevő nem kell hogy valós adatokat adjon meg, hacsak nem adnak igazoltatási jogot a pénztárosoknak. Ez utóbbit azér t, remélem, ma még kizárhatjuk. A készpénzforgalom visszaszorítását célozza a 130. §, hogy a cégek közötti fizetéseknél 250 ezer forint felett csak banki átutalással lehet majd kiegyenlíteni a számlát, ha ugyanis van bankszámlájuk. Ha ezt az előírást megsz egik, úgy jönne a 20 százalékos mulasztási bírság. Emlékszünk? 1998ban az AB hatálytalanította azt az előírást, amely közvetett módon a vállalkozások egymás közötti, millión felüli kifizetéseit banki ágra terelte. Ez most 250 ezer forint; persze kérdés az , hogy mit fog szólni ehhez az Alkotmánybíróság, és kérdés az, hogy a hivatalos magyar fizetőeszköz használatát miért kellene kizárni, büntetni, különösen ilyen szerény vásárlások esetén. Ezt javasoljuk törölni. Az illetékről szóló 67. § szerint, amennyibe n az ingatlan tulajdonjogának megszerzése esetén az ellenszolgáltatás értéke nem éri el a forgalmi érték 50 százalékát, a különbözet után az ajándékozási illeték mértékével megállapított illetéket kell fizetni. Szellemes, van benne némi humor, de egy ilyen húsbavágó rendelkezés esetében legalább azt kellene pontosan tudni, hogy mihez mérünk. Tisztázni kell tehát, hogy a feltűnő értékaránytalanság fogalma mit jelent, és ki jogosult meghatározni a piaci értéket. Erre utalás sincs. Szerintem ez az érték ma erő sen szubjektív. A magyar közigazgatás újabb gyöngyszeme a 113. §, illetve a 93. is. Ezek szerint az adóhatósági iratot a kézbesítés megkísérlésének napján akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a küldemény megfelelő levélszekrény hiánya miatt nem kézbe síthető. Ennek következményeként az APEH jogosult az adóalany adószámát felfüggeszteni. Ez az új levélszekrényprogram a pénzügyi kormányzattól elfogadhatatlan. Azt viszont törvényben kell rögzíteni, hogy az adóhatóság csak tértivevényes levéllel levelezhet , mert ez az egyetlen olyan küldemény, amelynek útja nyomon követhető, és így nem fordulhat elő, hogy a kisegítő postás kidobja, vagy kiveszik a levélszekrényből. Tudjuk, hogy a kézbesítés néha gyötrelmes dolog, de ez a délafrikai eljárás elfogadhatatlan. A levélszekrényüggyel szemben még jobban érzékeljük az alattvalói szemléletet. Nézzünk egy példát a hatóság oldaláról! Micsoda dolog, hogy ha az adóhatóság a hatósági eljárásban az előírt határidőn belül nem hoz határozatot, az nem jár azzal a következmén nyel, hogy az adózó kérelmét elfogadottnak kell tekinteni, erről szól a 112. §. Mert adóügyben nem alkalmazható a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény vonatkozó rendelkezése. Mi indokolja ezt a kivételt, mi in dokolja, hogy simán elfogadjuk az adóhatóság rossz hatósági munkáját, ezeket a kiegyenlítetlen viszonyokat az APEH és az adózók között? Az APEH fegyelmét ezekben az ügyekben inkább szigorítani kellene, mint teret adni a végtelen packázásnak, aki így alattv alóként kezeli az adózókat. A lakossági adóbevallás egyszerűsítése a jogalkotó szép, örökzöld témája a magánszemélyek adóbevallásával kapcsolatos adminisztratív kötelezettségeinek egyszerűsítése tárgykörében. A visszavont törvényjavaslat 3. §a visszaállít otta volna a kötelező munkáltatói adómegállapítást az önkéntes lehetőség helyett. De meg kell említsem, hogy két évvel ezelőtt, 2007. január 1jén még az volt a nagy eredmény, hogy a munkáltatók számára ez nem volt kötelező. A most benyújtott javaslatban a 94. §ban azonban a munkáltatókat terhelő adminisztrációs terhek csökkentése érdekében ismét megszüntetésre vár kötelező közreműködésük a magánszemélyek adójának megállapításában.
