Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 10 (175. szám) - Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2593 hát akkor csökkennének az állami bevételek! Mintha ez olyan óriási gond lenne Magyarországon. Mintha nem bizonyosodott volna már be számtalan országban számtalan alkalommal, hogy a polgárok, a vállalkozások jobban, hatékony abban kezelik saját pénzüket, mint a túlterjeszkedő, óriásira duzzadt állam. Mintha bizony a választópolgárok által hatalomba juttatott mindenkori kormánynak az lenne a legfőbb dolga, hogy egy absztrakt valami, az állam érdekeit védjék a polgáraikkal szemb en. Ideje, hogy feltegyük a kérdést: az állam van a polgárokért vagy a polgárok vannak az államért? És hadd következzen rögtön egy másik kérdés is: ki is az állam valójában? Kedves képviselőtársaim, ne legyünk naivak! Mindannyian tudjuk, hogy a parlamentbe n nincs “állam” nevű képviselő, senki sem választotta meg, és nincs széke sem ebben a teremben. Egyik hivatal egyik emeletén sincs olyan szoba, amelynek az ajtajára az lenne kiírva, hogy “állam”. Tudjuk, hogy az állam valójában egy absztrakció, a mindenkor i kormányt és apparátusát jelenti. Tudjuk, hogy ha az államot néven akarjuk nevezni, akkor leginkább néhány nagyon is emberi név jut eszünkbe: a mindenkori miniszterelnöké, a pénzügyminiszteré, néhány gazdaságpolitikában meghatározó miniszteré és néhány va gy néhány tucat jól ismert, jellemzően a rendszerváltás óta folyamatosan ugyanabban a székben ülő köztisztviselőé. Ők azok, akik az államot képezik, és az állam nevében zúdítanak ránk nagyon sok betarthatatlan, kényszerűen kikerülendő jogszabályt. Az állam nak nevezett valami valójában tehát nem más, mint néhány tucat ember. Ők mondják meg, hogy mi a jó az államnak, és ők mondják meg, hogy mi az állam érdeke. Ez rendben is lehetne így, de azért az nem lenne helyes, hogy ha az állam érdekei mindig fontosabbak lennének, mint az állampolgárok érdekei. Az ugyanis maga lenne a szocializmus, Castro, Ceauşescu, Kádár és a többiek. Az a szocializmus, ahol az egyén érdeke és sorsa mindig háttérbe szorul az állam vélt vagy valós érdekei mögött. Az a társadalom, ahol a polgár és a család jövője, boldogulása kevésbé számít, mint az, hogy ha csak papíron is, de teljesüljön a következő ötéves terv. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, nem szeretnénk, ha Magyarország még egyszer arra a rendszerre emlékeztetne, ahol mi lliók elszegényedésére, éhezésére, kitelepítésére, halálára cinikusan azt lehetett mondani: ja kérem, ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Tisztelt Ház! Az elmúlt másfél évtizedben a politika valahogy mindig talált okot arra, hogy ne kerüljön sor érdemi adóreformra, adócsökkentésre. Vagy közeledett a választás, vagy a Hofi által emlegetett begyűrűzés fenyegetett, vagy csak egyszerűen másra kellett a pénz. Például arra, hogy az adórendszer átalakításával csináljunk szociálpolitikát. Hosszú csend után a min iszterelnök azt írta a dolgozatában, hogy lehet adócsökkentés, de ennek a fő forrása a gazdaság fehéredése. A szándék változását az SZDSZszel együtt üdvözölte a gazdaság minden szereplője, de felhívtuk a figyelmet, az állami kiadások csökkentése nélkül ne m fog menni. Itt tartottunk, amikor megérkezett a világgazdasági válság, és most megint azt halljuk: az adócsökkentés jó dolog, de sajnos éppen nincs rá pénz. (20.50) A kormány pedig időközben vissza is vonta az adócsomagját. Adócsökkentésről tehát már rég nem beszélünk, most pedig itt van előttünk egy, az adó- és járuléktörvények módosításáról szóló tervezet, egy olyan tervezet, amelynek célja elvileg az egyszerűsítés lenne. Itt hadd említsem meg, hogy hallgattam a kormánypárti bizottsági beszámolókat ezze l a törvényjavaslattal kapcsolatban, és őszintén mondom, tisztelt képviselőtársaim, hogy le voltam döbbenve. Molnár Albert azzal kezdte, hogy jó, jó, nem reformértékű változások vannak, Farkas Imre, a Szocialista Párt egyik bizottsági többségi véleményének előadója azonban egyenesen kétségbe vonta, hogy vajon ez a törvény elfogadhatóe, és hogy egyáltalán egyszerűsíte. Ő egyébként a szociális bizottság többségi véleményét fogalmazta meg. Ezután kíváncsi voltam, hogy milyen is lesz a kisebbségi vélemény, ha a többségi véleményt megfogalmazó sem tud azonosulni ennek a törvénynek a javaslataival. Az SZDSZ a szándékot díjazza, de úgy véli, hogy erre a célra, nevezetesen, hogy egyszerűsítsünk, ez a törvény nem alkalmas. Ehelyett viszont nagyon bonyolult. Egy tör vény
