Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 10 (175. szám) - Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2590 A lényeges kérdések sokkal inkább abban keresend ők, hogy választ kellene keresnünk arra, hogy ehhez a szituációhoz, amibe az ország került, beleértve a pénzügyi válság okozta gondokat is, jól alkalmazkodike a kormány. Mert a miniszter úr az expozéjában, amikor elkezdtük ennek a törvénynek a vitatását, akkor gyakorlatilag azt fogalmazta meg, hogy amit itt most tesz a kormány, hát az nem a szívéből jön, mert boldogan csökkentene adókat, de ebben a helyzetben erre nem lát lehetőséget. Volt már egy olyan mondatom, amiben azt mondtam, hogy ha most mi lennénk kormányon, és befolyásolni tudnám a saját kormányunk tevékenységét, akkor azzal a gondolattal egyetértenék én is, hogy ilyenkor nem szabad lemondani adóbevételekről, mert a stabilizálás lehetősége most mindent megelőz. Azonban felteszem a kérdést, hogy a kormány ebben a helyzetben megtette minden lépést ahhoz, hogy kiadásokat csökkentsen, és kiadások csökkentésével teremtse meg mégis annak a lehetőségét, hogy érdemi adókönnyítéseket tegyen a következő évi adótörvényekben, és ezzel segítse a vállalkozói vi lágot, akik erre rákényszerülnek. Mert ebben a pénzhiányos időszakban, ami előttünk van, a vállalkozók azzal fognak találkozni, hogy sokkal nehezebben jutnak hitelekhez; mivel nehezen jutnak hitelekhez, ezért a beruházásaik is le fognak lassulni, és a kevé s beruházás, amit az elkövetkezendő években esetleg megélünk, az pedig hosszú távú növekedési várakozásainkat fogja mérsékelni. Erre a kérdésre, amit feltettem, hogy megtette mindent a kormány az érdemi kiadáscsökkentésekre, azt kell mondanom, hogy még kí sérletet sem tett rá. Az a kísérlet, amit tett, hogy azonnal hozzányúlt a 13. havi fizetésekhez, és ezeket elvonta a közszolgáktól, és jelentősen megkurtította a 13. havi nyugdíjakat, ezt a kormány félelmében tette. Az IMFtől a pénzre azonnal szüksége vol t, akkora volt a gond, ezért meglépte azt, amit az IMF elvárt tőle, azonnal felmutatott egy lépést, ahol kiadásokat tud szűkíteni, és büntette azokat, akik a legvédtelenebbek. Büntette azokat a közszolgákat, akik működtették az államigazgatást, működtették az államot akkor is, amikor a kormány elfelejtett kormányozni méltóztatni. És megbüntette a kormány azonnal azokat a nyugdíjasokat is, akiket korábban annyira szeretett. Most, amikor a hatalmon maradás kérdése volt a tét, akkor mindjárt a nyugdíjasokat is beáldozta a kormányfő a hatalomban maradás érdekében. Azért mondom, hogy nem tett meg a kormány minden lépést a kiadásszűkítés keresésére - vagy amit megtett, azt meg helytelenítem , mert éppen a mai lapokban látom annak vizsgálati lehetőségét; állítólag kormányzati megrendelésre szakértő cégek gyártják az anyagokat a kormány számára, hogy ők hol látnak kiadásszűkítési lehetőséget 2010ig, tehát nem valami távoli jövőben. A legszerényebb becslés is több mint 200 milliárd kiadással kalkulál, és a merészebb becslés, vagy hogy több lépést megtenne a kormány, ott meg jóval meghaladná a megtakarítás lehetősége a 400 milliárd forintot. A gazdasági bürokráciától kezdve sok tételt felsorolnak ezek a mai, internetes újságokban ma megjelent írások. Nyilvánvalóan az újságírók nem éjjel álmodták a dolgokat, bizonyára van a kormányzatnak kiadáscsökkentési elképzelése, csak ezen már évek óta kellett volna dolgozni, vagy legalább egy fél éve dolgozni kellett volna, és akkor most már a megoldás lehetőségeit is látni lehetn e, és nem a 13. havi fizetésekhez vagy a 13. havi nyugdíjakhoz kellett volna nyúlni. A másik, amit tehetett volna a kormány, és nem is kísérletezett vele, hogy legalább az adórendszeren belül - nem lemondva adókról, de az adórendszeren belül - tehetett vol na olyan átcsoportosításokat, melyek átmeneti ideig a vállalkozókat helyzetbe hozta volna, és ugyanazokat az adóbevételeket, amit teljesíteni remélt volna a kormány, mondjuk, a fogyasztási típusú adók valamelyest emelésével is teljesíthette volna. Ebben a nehéz helyzetben, amiben vagyunk - tudva, hogy egy milyen recessziós időszak áll előttünk , valószínű ez az átcsoportosítás is sokat segíthetett volna a magyar vállalkozói világnak. A kormány erre sem tett kísérletet, ehhez sem volt ereje, erre sem készül t rá, inkább mindent változatlanul hagyott. A harmadik dolog, amit mi kezdettől fogva állítunk, hogy ha csökkentettük volna az adókat valamilyen mértékben, az nem jelentett volna kevesebb adóbevételt. Ez az az időszak, amikor a kevesebb többet jelentett vo lna. Tehát ha lett volna bátorságunk, vagy ha ez a pénzügyi válság, ami
