Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 10 (175. szám) - Az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2588 korábban szembetalálták magukat. Magyarázhatóe ez a lehetetlen költségvetésalkotási folyamat, benne az adótörvényekkel azzal a pénzügyi válsággal, ami mégiscsak elért minket? Nemcsak azért nem magyarázható azzal, mert a p énzügyi válság nem úgy köszönt ránk, mint valami gonosz, ami büntetni akar minket. A pénzügyi válság, ami Magyarországot elérte, csak felmutatta az ország gondjait. A gondok nagyok voltak. Ha valakinek erről tudnia kellett, az elsősorban a Magyar Köztársas ág kormánya. Nekem fixa ideám, hogy azt gondoljam, a 2009. évi költségvetés készítése során a kormányban megint volt késztetés arra, hogy egy kicsit félretervezzen. Két évvel előtte, 2008ban és 2007ben ezt nem tette, amikor szigorú költségvetést alkotott , és ezt a költségvetést, nem számolva annak társadalmi, gazdasági káraival az országban, de végül is tartani tudta. Itt elsősorban a nagyarányú államháztartási hiány csökkentésére utalok, amit kétségtelenül eredménynek tekinthetünk a makrogazdasági számok alakulása szempontjából, a kívánt egyensúly újbóli megtalálása érdekében. Persze, el kell ismernünk, hogy ez eredmény, de nyilvánvalóan annak a két költségvetési évnek nagyon sok káros elemét is meg lehetne említeni. Tehát a kormánynak tisztában kellett l ennie azzal, hogy milyen beteg a helyzet, mégis azt gondolom, hogy volt benne késztetés arra, hogy félretervezzen. Ha azt nézem, hogy mivel tudom ezt megindokolni: ha az ÁSZ által megjósolt makrogazdasági pályát nézem, és a kormányét nézem, akkor mindig az t látom, most már évek óta azt látom, hogy mindig az ÁSZ tervez reálisabban, mindig azok a számok és azok a koncepciók válnak valóra, amit az ÁSZ előrevetít, és sosem a kormány számai. Ezt a pesszimista makrogazdasági pályát, ami most már 1 százalék csökke néssel kalkulál az elkövetkezendő esztendőben, többékevésbé az ÁSZ előre jelezte. Ennek lehetőségét már akkor is jelezte, amikor a kormány még optimista várakozással élt, és 3 százalék növekedéssel kalkulált. Tehát mivel a kormánynak tisztában kellett len nie ezzel a helyzettel, amibe ő hozta az országot, többéves lehetetlen kormányzás után ezért a kormánytól elvárhatóbb lett volna egy megfontoltabb és reálisabb tervezés. A kormány ezt nem tette, vagy nem akarta megtenni, a kormányt a pénzügyi válság kénysz erítette rá arra, hogy reálisabban tervezzen, még pontosabban: nem is annyira a pénzügyi válság, mint az a pénzszűke, ami a kormányt gondolkodásra késztette. Az IMF valószínűleg diktált a kormánynak, ha szükség van az IMF pénzére, és szükség van rá, akkor el kell fogadni azokat a feltételeket is, amiket az IMF diktál, ettől a pillanattól kezdve. Attól a bizonyos október 9étől, attól a nevezetes csütörtöktől kezdve változott meg a kormány gondolkodása, amikor a kormányt sokkolta az, hogy az utóbbi években e lőször találkozik azzal, hogy a magyar állampapírpiacon a magyar költségvetés által, a magyar állam által felkínált állampapírokat senki nem jegyzi le, még azzal a nagyon jelentős felárral sem, amivel kínáltuk ezeket a piacoknak. Itt jött az a pillanat, am ikor a kormány azt mondta, hogy nincs tovább, mindent annak kell alárendelni, hogy az állam pénzügyi csődjét elhárítsa. A miniszterelnök viszonylag nyíltan beszélt erről itt a parlamentben, amikor azt vizionálta, azt kellett mérlegelnie a kormánynak, hogy abból az adóbevételből, amit termel az ország, vagy pedagógusoknak, köztisztviselőknek és másoknak bért fizetnek, vagy ha nem jutnak forrásokhoz az állampapírpiacon, akkor nem lesz lehetőség bérek fizetésére. Mert a lejáró kötvények kamatait nyilvánvalóan az azt lejegyzőknek ki kell fizetniük, ez megelőz mindent, ilyen szempontból a bérfizetések is elmaradhatnak, azaz beáll az állam közvetlen pénzügyi csődje. Mindent ennek rendel alá a kormány, ez valamilyen szempontból érthető is, de ezt ki kellene teljese n nyíltan mondani. Mégsem fogadható el az a lehetetlen tervezés, amivel az idei évben találkoztunk, hogy már ötféle módon tárgyaljuk a költségvetést és kétféle módon az adótörvényeket. Azzal az adótörvénytervezettel, ami először elénk került, szintén elég edetlenek voltunk, de már csak történelem, idézzük fel, az legalább 160 milliárdnyi könnyítést tartalmazott, 120at a vállalkozások élveztek volna, mintegy 40 milliárdnyit a családok élvezhettek volna adókönnyítésként. Ez ma már a múlté. A pénzügyi válság hatására, az IMF elvárásainak megfelelően
