Országgyűlési napló - 2008. évi őszi ülésszak
2008. november 7 (174. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárása - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
2476 érezte magát. Olvasta, nézte a megszámlálhatatlan Robin Hoodfilmet? Az lehet. De hogy ki kicsoda, azt fe ltehetően nem tudja. Mert Robin Hood az, aki 530 milliárdot elvesz a szegényektől - és itt fel lehetne sorolni mindazokat, akiktől elvesznek - és 600 milliárdot ad a gazdagoknak? Az nem a Robin Hood, hanem a nottinghami seriff, Robin Hood és az erdőbe mene kült nép ellensége, megsarcolója. Ennyire könnyű az alakváltozás? Vagy vannak olyan emberek, akiknek ez semmi? Ma ez vagyok, holnap meg az ellenkezője, ugyanabban az emberben? Kik önök? Kiket képviselnek? Mint ahogy a médiában megszólaló nyugdíjasszervezet ek is már csak Gyurcsány Ferencet képviselik, és nem a nyugdíjasokat, az biztos. Az újpalotai kisnyugdíjast, akinek a nyugdíja 50, sőt olykor 70 százaléka rezsire megy el, és a 13. havi nyugdíjat az önbecsülése végett és szeretete jeleként egy az egyben az unokájának adta, ezek a szervezetek biztosan nem képviselik őket. De mondhattam volna KőbányaÚjhegyet, Kispestet, a Havannát és a többit. Mert a sherwoodi erdő itt van, itt rejtőznek Robin Hood utódai és követői. És... - és itt három pont következik. Tis ztelt Ház! Nagyon izgalmas az, hogy ilyen helyzetben mi jut eszükbe önöknek. Az jut eszükbe, hogy elvegyünk a nyugdíjasoktól 125 milliárdot, a közalkalmazottaktól, köztisztviselőktől 133 milliárdot, vagy netán az jut az eszükbe - ami egyébként Pesten már e gyfajta egyenérték , hogy a 4es metró többletkiadásai több száz milliárd forintot tesznek ki, vagy a 6os autópálya, amit sík terepen építenek és alagútba vezetik 50 milliárdért, ami ráadásul beomlik. Ezek az önök működésének a jelképei. Nem az jut eszük be, hogy ezek ellen kellene valamit tenni, hogy ezeken a kiadásokon kellene spórolni, hanem az, hogy azoktól az emberektől vegyenek el, akik védtelenek ezzel szemben. A média már sorolja a jövő évi költségvetést megalapozó törvények veszteseit: önkormányza tok, közalkalmazottak, nyugdíjasok és így tovább. Nézzünk egy kicsit az egyes tételek mélyére! Az önkormányzatok már fejvesztetten számolnak, hogy mit hagyjanak el, miből húzzanak. Most van az ideje annak, hogy bemondják a 2009es költségvetés koncepcióját . Mi a legegyszerűbb? A nem kötelező feladatokon húzni. De kérem szépen, ezek túlnyomórészt szociális kiadások! Az elesettekkel, a szegényekkel való szolidaritást mondjuk föl. Ezek mind áldozatul esnek. Alapvető megszorítások lesznek a családokat érintően. A 13. havi bérek elvonása. A 13. havi nyugdíjakkal kapcsolatban nem véletlenül hangoztatták mindig az illetékesek, hogy azt tessék beletenni a 12 havi nyugdíjba, mert az nem vehető el, ezt viszont önök mindig ajándékba adják. A szocialisták egy ajándékozó társaság. Pedig az emberek nem ajándékra várnak, hanem arra, hogy a munkájukért megérdemelt bért kapjanak, és ne ajándékot. Legyen ez tehát a valós járandóság része! Összességében mindezek alapjaiban sújtják a családokat, amelyek költségvetése drasztikusa n és alapvetően átalakult az utóbbi években. Szeretném, ha a derék szocialista politikusok direkt kijönnének az utcára, és az emberek szemébe mondanák, hogy ők túlfogyasztottak. Jöjjenek ki Újpalotára, Kőbányára, a Havannára és így tovább, és mondják ezt o tt az embereknek. Mert mit látunk? Azt, hogy a rezsidíjak az égbe emelkednek, ugyanakkor míg a gáz- és távhőkompenzáció 2006ban 200 milliárd fölött volt, 2007ben 112 milliárdra csökkent, 2008ban 81 milliárdra, most viszont már csak 62,7 milliárd. Akkor miről beszélünk? S közben 2003 és 2008 között 320 százalékkal emelkedett a távhő díja. Miről beszélünk, uraim? Tényleg egészen elképesztő, hogy mit gondolnak önök! Ki az igazi vesztese ennek a politikának? A jövő az igazi vesztese. Ennek a politikának ugy anaz lesz a hatása, mint ’56nak: tovább törik az ország tartása. A fiatalok nagy része el akar innen menni. A televízió képernyőjén nap mint nap bemondják, hogy ebben az országban nem akarunk élni. De ez nem a mi hibánk, hanem az önöké, az önök politikájá nak a következménye. Mostanában csökkentünk 10 millió alá, a kormány ezt elfelejtette megünnepelni. Ezeknek a lépéseknek a hatása hosszantartó lesz, a családok megroppanása következik be. Lehet, hogy az államcsődöt könyörgő telefonokkal elkerüljük, de a cs aládok százezreinek a csődjét - mert családcsőd is létezik - nem fogjuk tudni elkerülni. Ezt a törést nem lehet majd könnyűszerrel gyógyítani, az ebből eredő tömeges leszakadást nehezen lehet majd orvosolni.
